7.Fejezet

Sziasztok manòkàim! Az elmúlt hónpban úgy döntöttem végleg bezárom az An angel in my life kapuit. De úgy döntöttem, ha már valamibe belekezdtem csináljam is végig! Így hát újra jelentkezem egy résszel! Remélem nem haragszotok! Jó olvasást!

-Emily-
- két héttel később-

Az este beszéltem Jackel és úgy döntöttünk, hogy együtt leszünk. Ross...hát Rossról mit is mondjak? Próbálok rajta túllépni, de...de nem megy! Nem tudok az érzéseimnek parancsolni akármennyire is szeretnék. Most higgyek neki, vagy sem? Nem tudom. Jennifer nagyon megharagudott rám. Azóta nem is keresett. Na jó keresett, de csak rémisztő hangokkal az éjszaka..."Szereted Rosst! Ő nem hazudna neked!" Na ja, hogy az angyalok jók. Akkor miért csinálja ezt?! Talán mert...Nem! Nem lenne helyes olyat szeretni aki ezt teszi velem.  
-Jössz? Emily!-csettintgetett a szemem előtt anya.
-Ömm mi?-ráztam meg  fejem.
-Szedd már össze magad! Nem akarok megint elkésni, mert a végén még kirúgnak!
-Jól van na. Megyek már!-álltam fel.
Egész úton csak arra tudtam gondolni, hogyan bújjak el Ross elől. De miért is akarok elbújni? Hisz van barátom. Inkább, nem is bújok el! Megmutatom neki miről marad le! Bementünk a terembe és mit látnak szemeim?! Ross csókolgat egy csajt?! Chh...hogy lehet valaki ekkora egy szemét, köcsög...fhú! Miután észrevett nem is figyelt rám csak folytatta. Hogy lehetnek ilyen emberek?!
-Emily!-szólt oda az egyik rendező.
-Igen?-mentem oda.
-Látom szemügyre vetted Rosst!
-Mi?! Hogy én?!
-Szuper mert tudod kéne egy lány.-mondta nem is figyelve a szavamra.
-Milyen lány?-néztem rá.
-Aki....Ross gyere! Tudod fiam erre a jelenetre kéne még több gyakorlás, ezért...-állított minket össze.
-Persze, okés!-mondta Ross.
-Itt a szöveged! A sárgával kihúzott rész Rossé a rózsaszínnal Lauráé, aki most éppen nincs itt ezért a tiéd!
-Hát még mindig nem értem!
-És felvétel!-mondta.
Akkor gondolom el kell játszani ezt...
Ross belekezdett a szövegébe, és csak ott eszméltem fel amikor eltűrte a hajam.
-Szeretlek!-mondta és egyre közelebb hajolt.
-Én is.-csókoltam meg.
-És ennyi! Szuper volt!-mondta a rendező.
-Ömm Ross én...-bámultam meredten.
-Jól csináltad!-kacsintott rám és elment.
Belenéztem a forgatókönyvbe és elolvastam a szövegem...Ami kiderült, hogy az "én is.-mondta és megcsókolta". Szóval ez az egész csak egy jelenet volt a sorozatból. És Rossnak nem jelentett semmit. Persze...értem én!
-Kicsim minden rendben?-jött oda anya.
-Nem.-gördült le egy könycsepp az arcomon majd kifutottam a teremből.

-Ross-

Észrevettem, hogy Emily kiviharzott ezért utána mentem.
-Mily...-ültem le mellé.
-Húzz innen, és nyalakodjál csak azzal a szőke csajjal!-mondta és elfordult.
-Hmm...eláruljak valamit?-fordítottam magamhoz.
-Minek?! Úgy ia hazudsz!-szipogott.
-Azt a lányt bent felbéreltem, hogy csináljon úgy mintha együtt lennénk, és a felvétel is kamu volt.
-De miért?
-Mert tudni akartam, hogy szeretsz-e. Mert én igen.
-Komolyan?
-Igen! És nem hazudtam neked soha! Riker amit mondott csak a látszat volt. Ne törődj senki véleményével, halgass a szívedre!-emeltem fel a fejét.
-Akkor...-mondta.
-Szeretlek!-simítottam végig az arcát.
-Én is!-súgta majd megcsókolt.
-Nem jöttök?-szólt anya.
-Inkább elmennék valahova a barátnőmmel.-fogtam meg a kezét Emilynek.
-Én is a, barátommal!-mosolyogott rám.
-Akkor...rendben...-nézett értetlenül Amy és visszament.
-Hova megyünk?-kérdezte Emily, majd felállt.
-Tudod, azt csiripelték madarak, hogy ismersz egy bizonyos R5 nevű bandát!-nevettem el a végét.
-Igen és a kedvencem az a szőke srác...Tudod az a Ross. Vagy, hogy is hívják?-nevetett ő is.
-Ja, igen valami olyasmi a neve.-vakartam meg a tarkóm.
-Akinek ilyen gyönyörű barna szemei vannak mint neked!-nézett az említettemre.
-És a hangja is mesés, ugye?
-Igen! Tökéletes!-csókolt meg.
-Mit szólnál, ha egy koncertjüket a színfalak mögött nézhetnéd?
-Ajánlom is!-nevetett majd magához ölelt.
Felálltunk és kézenfogva kisétáltunk az èpetből. Elindultunk és én csak azt vettem észre, hogy Emily folyamatosan engem figyelt.
-Na mivan?-mosolyogtam rá.
-Hiányoztál, te bolond!
-Te is, bolond!-nevettem és magamhoz fordítottam.
-Ha tudnád mennyire elbolondítottál!-érintette homlokát az enyémhez.
Orrát óvatosan megpusziltam, majd számat lassan nyakára helyeztem.
-Szabad?-suttogtam.
-Szabad.-nevetett.
Megnyaltam a nyakát, de ő leállított.
-Bár ne az utcán!-tolt el.
-Igaz!-mosolyogtam és tovább mentünk. Lehet egy fontos kérdésem?
-Persze!-nézett komoly, de kicsit értetlen fejjel Mily.
-Ki a második kedvenced a bandámból? Ja és remélem azt mondod Rydel! Vagy Ellington mert neki van barátnője! A...nővérem. De tudod ez titok.
-Há! Tudtam én, hogy van Rydellington!-örevendett magának. De várjunk csak...Mi?!
-Hát ömm...nem is tudom, de valamelyikőjük nem tetszik neked rajtam kívül?-nézegettem az ujjaimat.
-Dehogy! Te vagy a legjobb!-nyomott egy puszit az arcomra. De ez is csak titok!
-Tudom én. De azért nem akarom, hogy tudod...esetleg valaki...
-Nem! Nekem csak te kellesz!-mondta Emily, majd pár másodperc múlva újra megszólalt. Basszus Jack!-kapott a szájához.
-Jack? Jól hallottam? Mi?-néztem rá.
-Mi?! Milyen Jack?-nézett rémülten.
-Ki az a Jack?-torpantam meg.
-Én is ezt kérdezem!-mondta ugyanazzal az arccal.
-Te mondtad! Na hagy halljam ki az a Jack!-mondtam most már komolyra váltva a szót.
-Hát...ő csak...

Remélem tetszett a visszatérés! És vajon mi lesz? Emily elmondja ki az a bizonyos Jack? Apropó Jack...Emily ebből, hogy jössz ki angyalod segítsége nélkül?! Vagy az angyal jó lelke mégis csak visszatér? A következő részekben minden kiderül! ;)

6.Fejezet

                                      Randi, avagy mégsem?!

-Emily-

Reggel 11 óra van és itt ülök egy kávézóban. Várok Rikerre. Miért akar velem beszélni?! Nem értem!

-Szia!-ült le mellém Rik.

-Szia-mosolyogtam rá.

-Miért is találkoztunk?-néztem értetlenül.

-Jah csak szeretnék veled beszélni valamiről.

-És miről?-próbáltam nem csodálkozó fejet vágni.

-Mit adhatok?-jött oda egy pincér.

-Narancslé jó lesz?-nézett rám Riker.

-Persze.

-Akkor két narancslé lesz!-mondta Riker.

A pincér bólintott és elment.

-Akkor..?.

-Hát...Rossról lenne szó.-vakarta meg tarkóját.

-Baj, hogy randizunk?

-Nem, nem...vagyis igen!

-Miért?

-Hazudik neked.

-Miért hazudna?!

-Hát, tudod eléggé ilyen korszakában van...

-Miért is vesztegetem rád az időm?!-ráztam meg a fejem és felálltam.

-Emily, kérlek halgass meg!-ültetett vissza Riker.

-Csak siess.

-Amikor te jöttél...úgy volt vele, hogy csak egy jó csaj vagy akit elcsábít és lesz egy jó éjszakája.

-Mi?

-Mielőtt találkoztatok, mindennap ezt csinálta. Még csodálkozom is, hogy ti még nem céloztátok meg a hálószobát.

-Ez igaz?-mondtam lehajtott fejjel.

-Sajnos igen. Lépj túl! Nem érdemli meg, hogy bánkódj miatta!-emelte fel a fejem.

-Hát...köszönöm, hogy legalább te nem hazudsz nekem! De én már megyek...szia.-a végét már szinte alig hallhatóan mondtam.

Mikor hazaértem anyu nem volt otthon. Gondolom elment a forgatásra. Most mit kéne tennem? Leültem az ágyra és kezemet a fejembe temetve hátradőltem.
-Ross Lynch...-jelent meg Jennifer.
-Miért?!-vettem le arcomról kezem.
-Te Rikernek hiszel?-kereste tekintetem.
-Talán Rossnak kéne?-ültem fel.
-Hát halgass a szívedre. Te neked kell ismerned.
-De én másnak ismertem meg. És most bennem egy világ omlott össze.
-Lehet, hogy nem más csak te látod úgy.-mondta Jeny.
-Miért van az, hogy mindent megértek amit mondassz, de még sem értem.
-Mit nem értessz?-nézett értetlenül.
-Miért véded annyira Rosst?!
-Mert neked Ő a végzeted!
-Honnam veszed?-álltam fel.
-Mivel én tudom a sorsod és azért vagyok itt, hogy azt kövesd!-emelte fel a hangát.
-Most pedig azt a sorsot követem amit én akarok magnak!-mondtam és kiléptem az ajtón.
-És te Rosst akarod!-kiáltott utánam.
Elmentem a parkba ahol Rossal beszéltük meg a találkozót, leültem egy padra és vártam.


-Ross-

Màr készültem a randira. Épp kiléptem a szobám ajtaján és szembe találtam magam Rikerrel.
-Sok szerencsét!-kacsintott rám.
-Esküszöm, ha valamit bekavartál leszedem a fejed!-néztem rá fenyegető fejjel.
Ő csak nevetett én meg otthagytam. Remélem tényleg, hogy nem csinált semmit, mert én tényleg szeretem Emilyt. Épp indultam a parkba amikor az utcán meglátt egy virágárust. Vettem Emilynek egy csokrot és tovább sétáltam amikor megpillantottam Milyt egy padon.
-Szia!- ültem le mellé és átkaroltam.
-Hmm mivan?! Nem megyünk rögtön a szobádba?!-nézett rám gúnyosan és felállt.
-Nem értem mi a gond.
-Mindent tudok, Ross! Ne játszd meg a hülyét!
-Nem játszom a hülyét tényleg nem értem!-álltam fel.
-Nem a hülyét nem játszod csak az ártatlan kisfiút!
-Beszéltél Rikerrel?!
-Igen és tudok mindent!
-Mit mondott?
-Hogy csak kihasználsz mert a szemedben afféle "dögös csaj" szerepét töltöm be! Ugye?
-Az lehet,hogy egy pár lánnyal ezt csináltam, de te más vagy!
-Te meg nem vagy más csak egy olyan aki összetöri a szívem!-indult volna el.
-Szeretlek!-húztam vissza.
-Én szerettelek!-mondta és elment.




Bocsi, hogy rövid lett, de azért remélem elnyerte a tetszéteseket! :)

5.Fejezet

-Riker-

Épp hazaértünk és már anya tálalja az ebédet. Most nagyon mérges vagyok az öcsémre, mivel nem tartotta be a szavát amit ígért se nekem, se anyunak.
-Sziasztok, miújság?-kérdezte anyu amikor leültünk az asztalhoz.
-Becsajozott...-mondtam unott fejjel alig hallhatóan, mert a kezem a szám előtt volt, ugyanis könyököltem.
-Mi?-nézett rám értetlenül.
-Becsajozott!-mondtam egy sóhaj után.
-Ross Shor Lynch! Mit képzelsz magadról?! Megegyeztünk valamiben. Hát így bízzak én benned?!-emelte feljebb anyu a hangját Rossra nézve.
-De...fhuuu, Riker! Neked is mindig mindent el kell rontanod! Ezt nem hiszem el!-állt fel öcsém és úgy folytatta. Hát nem fogod fel, hogy szeretem?!
-Nem, nem fogom fel, mivel a nevén kívül mást nem tudsz róla! Hogy szerethetnéd már?!-álltam fel én is.
-Hát jó. Köszönöm, ezeket a szép szavakat. Mára már pont elég volt...-mondta Ross és kiviharzott.


-Emily-

 Már itt vagyunk anyuval a hotelban és most csomagolunk ki. Teljesen felvagyok aljzva Ross miatt. Esküszöm azóta mióta találkoztunk, meg sem állok a pörgésben. Ennyire még sosem ment el az eszem. Jobb lenne egy kicsit lenyugodnom.
-Ömm anyu?
-Igen?-fordult ki a szekrényből.
-Lemegyek a partra sétálni oké?
-Jó menjél csak úgy is már csak ezek vannak!-mutatott a bőrőndjére.
-Szia.-felkaptam a táskám és kimentem.
-A parton-
Levettem a szandálom és úgy sétáltam a homokban. Nagyon szép hely! Amikor már félig a vízben voltam hátulról meghallottam, hogy egy ismerős hang a nevemet kiáltja.
-Emily!-megfordultam és Ross volt az.
Én csak elmosolyodtam és odamentem hozzá.
-Mizu?-kérdeztem (mivel próbáltam magam nem égetni az izgalommal).
-Csak eljöttem sétálni. Veled?
-Dettó.
-Szeretsz úszni?-biccentett a fejével a tengerre.
-Igen.
-Megyünk?
-Nincsen fürdőruhám!-mutattam magamra.
-Nem baj, gyere!-fogta meg a kezem és vonszolt a víz felé.
-Nem, de tényleg nem lenne jó csuromvizesen hazamenni.
Erre a mondatra Ő nem mondott semmit, csak felkapott és bevitt a vízbe. És igen ezután jött a csobbanás.
-Ohh te kis!-húztam magam után.
Ő rámfordult és szinte már majdnem megcsókolt, de rögtön észbekaptunk. Hát ez után egy-két percig nem szóltunk egymáshoz, ami bevallom nagyon ciki volt.
-Ki ér hamarabb a szikláig?-törte meg a csendet Ross.
-Én nem vagyok valami gyors úszó, szóval biztos te.
-Hát igen látom eléggé béna vagy!-nevetett.
-Na azt majd meglátjuk! Lefogadom, hogy én nyerek!-mondtam és elindultam.(eléggé visszahúzódó vagyok, de neki még is sikerült kiváltania belőlem ezt)
A nagy szikla ahova a verseny célja volt, a part egy másik szakaszához vezetett. Egyszerre értünk oda, de Ő persze azt állitja, hogy nyert.
-À tuti biztos győzelem!-ugrándozott Ross mint valami kisgyerek.
-Ahha.-mondtam unott fejjel és felmásztam a sziklára.
-Mi a baj?-ült mellém.
-Csak eszembe jutott valami. Nem érdekes.-mondtam és elfordultam.
-Bennem bízhatsz!-karolt át és húzott közelebb magához.
Én megfordítottam a fejem...és igen...megcsókolt.
-Hmm te aztán tudod mi egy tökéletes pillanat egy csókhoz.-ültem fel.
-Baj?-húzta félmosolyra a száját.
-Nem. Vagyis igen...Ross csak fél napja ismersz!
-És szerinted egy pillanat nem szerethetek beléd?
Nem, nem volt elég, hogy megcsókolt még ez a mondat is. A szívem egyre hevesebben vert és már szinte a torkomban hallottam.
-De ugye nem baj...?-nézett rám félőn.
-Dehogyis! Igazából...nagyon jó!-mosolyogtam. Vagyis...-álltam fel.
-Bocsáss meg!-állt fel ő is elém jött és megfogta mindkét kezem.
-Semmi baj, csak tudod...ez elég furcsa számomra.
-Szeretlek!-mosolygott és megsimította az arcom.
-És ha én is azt mondom, hogy én is téged?
-Akkor annak nagyon örülnék.-mosolygott.
-Akkor?-tördeltem az ujjaim és értetlenül néztem Rossra.
-Mit szólnál ahhoz ha járnánk?-nézett mélyen a szemembe.
-Részemről rendben!-mosolyogtam és újra megfogtam a kezét. Tudod...erre nem gondoltam volna!
-Mire?-kérdezte Ross és elindultunk kézenfogva.
-Hogy veled lesz ez..!-mutattam kettőnkre.
Ross csak mosolygott majd mentünk tovább.
-Eszünk egy fagyit?-kérdezte Ross.
-Màr vártam, hogy megkérdezd!-nevettem és kértünk egy fagyit.
-Na és egyébként mesélhetnél egy kicsit magadról!-mondta Ross.
-Hát Angliából jöttem. Nyáron töltöm a 18. születésnapom. A szüleim elváltak és egyke vagyok. Úgy nagyjából ennyi.-mondtam.
-És a zenével, hogy állsz?-kérdezte Ross és leültünk egy padra.
-Imádom! Nagyon szeretek énekelni és zongorázni akarok.
-Az szuper! Énekelnél velem?
-Itt most?!-kerekedtek ki a szemeim.
-Igen, miért nem szeretnél?
-De, de csak nem itt mindenki előtt!
-Ès ha visszamennénk a sziklához?-mosolygott
-Ott nem volt senki, ugye?
-Nem!-mondta Ross és bólogatott.
-Akkor menjünk!

-Jennifer-

Én is eljöttem Miami-ba, de Emily még nem tudja. És igen, azt sem tudja, hogy pillanatnilag őket figyelem, Rossal. Hmm hát igen ez a sors! Egy sziklán ülnek a parton én pedig egy másikon majdnem mögöttük. Nem hiszem el, hogy ilyen jó munkát végeztem! Feljebb másztam és belecsúsztam a vízbe. Na oké mégsem jó munka. Ők észrevettek és rögtön a zaj felé néztek és megpillantottak engem.
-Jennifer?!-szaladt oda Emily.
-Hát..igen.
-Ismered?-jött oda Ross is.
-Igen ő az én...-már majdnem kimondta Mily azt, hogy angyal de én visszatartottam.
-Igen én vagyok az ő testvére!-próbáltam kijavítani.
-De hisz azt mondtad, hogy nincsen testvéred!-nézett Ross Emily-re.
-Nem ő csak a barátnőm, csak már olyan jóban vagyunk, hogy már szinte a testvérem!-próbálta kihozni a legjobbat Emily.
-Á oké. És mit keres itt?-kérdezte Ross.
-Azt én is szeretném tudni!-tette karba a kezét Emily.
-Csak kagylókat gyűjtök!-mondtam bizonytalanul. De már megyek is!-indultam el.
-Hát akkor szia.-mondta Emily.
Na ez volt életem vagyis nem életem hanem amiben vagyok legcikibb pillanata. Hisz angyal vagyok és nem élek...Csak leküldtek, hogy vigyázzak Emily-re és a jó útra tereljem. De ez az "élet" jó is és rossz is. Hisz szinte akármit megtehetek, de viszont például nem lehet barátom. Végül is mit mondanék neki ha el kell mennem?! Na mindegy. Inkàbb Emily-re koncentrálok.

-Ross-

Amikor hazaértem rögtön letámadott Riker.
-Szia tesó! Mizu?
-Mit érdekel az téged?-mentem volna tovább.
-Beszélj a csajról vele voltál ugye?-mondta komolyan.
-Hm szóval csak mégjobban veszekedni akarsz.
-Hogy hívják?
-Emily Long.
-Oké köszi!-kacsintott rám.
Na ez mi volt?! Hát úgytűnik mostanában mindenkinek elmegy az esze. Felmentem a szobámba lezuhanyoztam és elmentem aludni.

-Emily-

Amikor hazaértem anyunak elmeséltem mindent aztán felmentem a szobámba. A laptopom folyamatosan csak csipogott ezért kezembe vettem és már láttam is. @rikerR5 követ téged. Na ez a nap egyre jobb! Rossal járok Riker meg bekövet Twitteren. Mintha csak álmodnék. Kezembe vettem a gépem és leültem az ágyamra. Visszakövettem Rikert és ő abban a pillanatban rámírt.
-Szia :).
-Szia.
-Holnap ráérsz?
-Attól függ mikor.
-2-kor?
-Nem jó..randim van az öcséddel :D
-Hát akkor délelőtt?
-11?
-Nekem jó!
-Oké szia!
-Szia.

4.Fejezet

-Emily-

Már a repülőn ülök anyuval útban az új életem felé. Bár nem is értem miért mondom azt, hogy új élet. Talán azért, mert találkozhatok életem szerelmével? És ha ő nem érez úgy ahogy én? Hisz, hogy érezhetne? Nem is ismer. Betettem a fülesem és elkezdtem hallgatni az R5-tól a One Last Dancet és eszembe jutott Jack. Hogy miért játszottam vele így. Én tényleg nem akartam, hogy ez legyen, csak kellett valaki, aki viszont szeret. De ezt tényleg nem kellett volna, mert én még sem szeretem.
-Minden rendben van?-nézett rám anya.
-Persze! Csak álmos vagyok.
-Akkor aludj egyet! Még van másfél óra a leszállásig!
-Oké, megpróbálhatom!-mondtam és befordultam az ablak felé és lehunytam a szemem.
Gyorsan elaludhattam mert már csak az álmom képei jelentek meg. A Pass me by videóklippje volt. Annyira édes volt Ross! Ahogy nevetett, énekelt és gitározott! Annyira csodálatosan láttam magam előtt mintha mellettem lett volna! El sem hiszem, hogy ma màr mellettem is lehet valójában. Erre a gondolatra felriadtam és észrevettem, hogy még a repülőn ülök.
-A leszállást 5 perc múlva megkezdjük. Kérek minden kedves utasainkat, üljenek le és csatolják be magukat!-szólt bele a mikrofonba egy nő.
Én bepakoltam a táskámba a telefonom és az innivalóm. Szeretek repülni, csak a leszállással nem vagyok jóban. Egy pár perc múlva éreztem, hogy egyre lejjebb és lejjebb mentünk. Hamar és szerencsésen földet értünk.

-Ross-

Ma jön valami új rendező és annak a 17 éves lánya. Hmm remélem jó csaj! Majd bevágódok nála!
-Ross, miért fújtad magadra az egész flakont?-jött be a fürdőbe Riker a száján a kezével.
Én csak ránéztem sármosan, felhúzott szemöldökkel.
-Igen nagyon szexy vagy és helyes és cuki és minden de...? Ugye nem?!
-De, de!-kacsintottam rá.
-Ross ugye nem akarod ezt csinálni ezzel a lánnyal is?
-Miért ne?-léptem ki a szobámba.
-Mert ezt nem teheted mindenkivel! Nekik is van szívük!-lépett be Rydel és ledobta az ágyamra a kimosott ruháim.
-Nyugi van!-fogtam meg a vállát Rydelnek.
-Fogalmam sincs mi ütött beléd, de elérted azt, hogy undorodjak tőled!-mondta és kiment a nővérem.
-Együtt érzek veled, Delly!-ment ki Riker is.
Na jó...lehet, hogy egy kicsit nagyon, elszúrtam a dolgokat. És én sem tudom mi ütött belém! Igazuk van. Undorító vagyok. Befejeztem!
-Riker el kell kísérned, Rosst a forgatásra!-hallom anyu kiabálását báttyámnak.
-Miért?-ordítottuk vissza egyszerre.
-Mert nem mehetsz egyedül, édes fiam!
Kiszaladtam a szobámból és egyenesen a nappaliba vettem az irányt, ahonnan anya kiabált.
-Anya, légyszi, már felnőtt vagyok!
-Ahogy viselketsz, nem annak tűnsz!
-Ígérem megváltozok!
-Várj mondd mégegyszer!-lépett be egy kamerával a kezében Rocky.
Ránéztünk anyuval mindketten felhúzott szemöldökkel.
-Vettem egy új kamerát és épp most tesztelem! Kíváncsi vagyok, hogy az ilyen drámai pillanatokban érzékelhető lesz-e a dráma szó!
-Rocky, kifele!-intette le anya, amit egyáltalán nem bántam.
-Na, de anya beláttam a hibáim és megpróbálom őket kijavítani! Kérlek!
-Részemről kapsz egy esélyt erre. De viszont, csak úgy ha más figyelme alatt vagy addig!-erre belépett Riker.
-Na, mehetünk?
Bólintottam anyunak majd mondtam Riknek, hogy indulhatunk.
-Az Austin&Ally stúdiójában-
Épp Kevinnel beszélgettem,(ő a sorozat egyik írója) amikor belépett valószìnűleg az új rendező és a lánya. Bennem megált a vér is ahogy rápillantottam arra a lànyra. Egyszerűen csodaszép volt! De ezt most verd ki a fejedből Ross! Nem szabad! Elkezdtek közelíteni és nekem a szívem majd kiugrott a helyéről. A lány anyja elkezdett beszélgetni Kevinnel, de nekem fel sem tűnt amikor a nevemet említették, mert végig csak szemeztem a lánnyal.
-Ross!-csettintgetett a szemem előtt Kevin. Hallod, te egyáltalán, hogy kérdeztünk?
-Jahj! Ömm bocsi csak...-vakartam meg a tarkóm.
Rikernek valószínűleg feltűnt, hogy azzal a lánnyal szemezek ezért rám nézett fenyegető fejjel.
-Csak elambultam! De most már figyelek!-néztem rá Rikerre, hogy "így már jó?!" arckifejezéssel.
-Akkor Ross kérlek számolj be erről a részről amit ma veszünk fel!-nyomta oda a kezembe a forgatókönyvet Kevin és elment.
Én elmondtam amit csak lehetett. De közben, csak azt vettem észre, hogy az a bizonyos lány még mindig engem szemléltet. Én felnéztem rá és mosolyogtam, amire ő elpirult.

-Emily-

Na jó ez már túl sok! Kicsit sem feltűnően bámulom. De annyira édes! Még is mit tehetnék? Lehet, hogy oda kéne mennem hozzá? Á, nem az túl gáz lenne! De most mit tegyek? Elkezdett közelíteni. Úristen! De amikor már majdnem ideért felfigyelt egy másik szőkére. Aki nem volt más mint Riker Lynch! És egy újabb úristen! Odament hozzá. Valamit beszéltek aztán végre ideért hozzám.
-Szia Ross vagyok!-nyújtotta a kezét.
-Emily!-mosolyogtam, majd kezet fogtunk. Nagyon bírom a zenéteket!
-Ohh köszi! Én meg nagyon bírom a szemed!-mélyült el az előbb említett dolgomban.
Én csak nevettem.
-Vagyis...-próbált kimászni a helyzet alól.
-Semmi gáz! Én is bírom a szemed!-mosolyogtam rá amire ő kipirult.
-Körbevezethetlek?-nyújtotta kezét, hogy karoljak bele.
-Persze!-karoltam bele kezébe.
El sem hiszem, hogy ez történik velem! Ross nagyon édes volt, hogy el vitt körbevezetni itt a stúdióban. Meg mutatott minden kis apró dolgot. Közben beszélgettünk és nevettünk is együtt. Azt hiszem, most sokkal jobban beléestem! És ez szerintem a másik félről is igaz!

-Ross-

Ennyire gyorsam még senkibe se tudtam beleszeretni! Ez a lány Emily, teljesen elvarázsolt! El kéne hívni egy randira.
-Ömm Emily lenne kedved megnézni a várost?
-Mivel egészen jó idegenvezető vagy szívesen elmegyek!-mosolyogtam rá.
Elővedtem egy kis papír darabot és egy tollat és ráírtam a számom.
-Nekem is kéne egy papír!-nevett.
-Írd a kezemre!
-Oké!-mondta és raírta a kezemre.
-Akkor majd holnap!-mosolyogtam és adtam egy puszit az arcára.
-Szia!
-Szia!
Odamentem Rikerhez.
-Na mehetünk?
-Megbeszéltünk valamit!-nézett rám összeráncolt szemöldökkel.
-De ő most más!
-Ohh tényleg, igazad van! Ez egy másik lány!
-Nem Rik! Szerelmes vagyok!
-Jah 1 óra alatt.
-Kérlek higgy nekem!
-Hinnék én ha tudnék!-mondta és kimentünk.

3.Fejezet

-Emily-
Teljesen le vagyok blokkolva.
-Mi? Egy angyal? Az leheteten!-néztem rá kérdőn Jenniferre.
-De, lehet! Kérlek mondd, hogy hiszel nekem!
-Hiszek, csak nehéz felfogni! És egyébként is tudtommal az angyalok jók és...-hajtottam le a fejem.
-A te érdekedben tettem!-mondta Jennifer.
-És ez nekem miért jó?
-Majd meglátod!
-Kérlek mondd el!
-Csak annyit mondhatod, hogy Jack neked a rossz utad!-mondta, majd hirtelen csak köddé vált.
Erre engem természetesen a szívbaj kerülgetett. Még, hogy Jack a rossz utam! Nem értem miért! Rádőltem a párnámra, és ezen gondolkozva elaludtam.
-Másnap reggel-
Amikor felébredtem az ébresztőmre, kikeltem az ágyból és elvégeztem a szokásos reggeli teendőket. Lementem a lépcsőn, hogy elkészítsem a reggelim. Olyan üres volt a ház. Eszembe jutottak az emlékek. Amikor még lehettem vagy 10 éves minden szebb és jobb volt. Amikor anyu és apu még együtt voltak, együtt nevettünk, együtt játszottunk. Hmm...ez sem most volt. Olyan kár, hogy vége! Miután elkészültem mindennel elindultam az iskolába. Út közben megpillantottam egy nagy plakátot.

Mikor felnéztem rá, legördült egy könycsepp az arcomon. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Na jó mégis van, de...nem! Az nem lehet! Már túlléptem rajta! Megérkeztem a suliba,bementem a terembe és leültem a kezem a fejembe temetve.
-Jajj mi a baj?-jött oda Jean.
Én csak ránéztem keservesen és láttam a szemében, hogy érti a dolgot.
-Ross?-kérdezte.
-Igen!-mondtam és szorosan átöleltem. De nem, nem lehet!-szipogtam és töröltem le a könnyeim.

-Ross-
Ma végre kicsit ellazulhatok, mert nem kell mennem forgatásra. Helyette:
-Ross gyere, kezdődik a menet!-kiáltott Rocky.
Én bementem a nappaliba és ledobtam magam a kanapéra. Végre csak miénk, fiúké a ház! Alsógatyába gyilkolászni a zombikat! Ohh...mégis így belegondolva...gáz!
-Te jössz öcsi!-nyomta oda a kezembe a játék kontrollt Riker.
-Ömm, bocsi én megyek!-intettem majd bementem a szobámba.
Felöltöztem és elmentem sétálni. Bementem egy kis kávézóba, hogy igyak valami üdítőt. Ott kiszemeltem egy írtó szép csajt és úgy láttam ő is felfigyelt rám. Én bevetettem a "csábító" mosolygásom és erre ő is csak mosolygott. Én készültem, hogy odamenjek hozzá,de amikor megindultam leült mellé egy fiú és megcsókolta. Bizonyára a barátja. Húú! Megint egy hatalmas csalódás! De ez mostnanába csak így megy nálam.

-Emily-
Utolsó órám után odamentem a szekrényemhez, hogy kivegyem a cuccaim. Odajött Jack is.
-Szia!
-Szia. A bál kapcsán...-folytattam volna, de ő félbeszakított.
-Semmi gond! Ez nem tántorít meg attól, hogy ezt megkapd!-mondta, majd közelhajolt és gyengéden megcsókolt.
Én csak bámultam meredten,de...nem igazán éreztem semmit ebben a csókban.
-Ömm, Jack én...
-Sss!-ujját számhoz tette és újra megcsókolt.
-Jack én nem szeretlek!-mondtam majd elindultam hazafelé.
Mi van velem?! A reggel, most meg ez! Leültem egy padra a parkban, amin hazavezet az út és megjelent Jennifer.
-Szia.-nézett rám.
-Talán igazad van. Én tényleg nem szeretem Jacket!-mondtam majd átöleltem. Én mást szeretek! Csak az a baj, hogy ő sosem lesz az enyém!-zokogtam miközben még mindig öleltem angyalom.
-Mondd el kit szeretsz!
-De te is tudod!-emeltem fel a fejem.
-A te szádból akarom hallani!
-Ross Lynch...őt szeretem. Egészen 13 éves koromtól kezdve. Muszáj lettem volna már túllépni rajta, mert már majd belehaltam a fájdalomba. Minden nap nélküle kelni, mindennap nélküle feküdni. Egyszerűen nem tudtam belenyugodni, hogy nem lehet velem! Annyit sírtam utána! Annyit szenvedtem! Pedig nem szeretnék annyira nagy dolgot. Csak egyszer látni, megölelni, érezni az illatát. De ezt sosem fogom megkapni, mert...-folytattam volna, de a sírástól nem ment.
-Jahj Mily! Kérlek ne sírj! Egyszer minden álom valóra válik!
-Mikor egyszer?! Már 4 éve várom, hogy valóra váljon!
-2 hét múlva-
Hivatalosan is beköszöntött a nyàri szünet. Kavarog bennem annyi kérdés és nulla válasz. Nem tudom mit érzek. Épp reggeliztem amikor anyu betoppant hatalmas mosollyal és két repülőjeggyel a kezében.
-Találd ki, hogy hova megyünk!
-Nem tudom!-néztem kérdőn.
Anyu letette az asztalra a jegyeket. Miami?
-Ross!
-Mi Ross?!-pattantam fel.
-Kicsim, a nyári munkám az Austin&Ally!-ölelt át szorosan.
-Úristen! Jennifer! Igaza volt! Ross! Ààà!!!-sikítoztam majd rohantam is csomagolni.
-Jennifer! Jeny! Hahó!-kiáltoztam hátha megjelen.
-Szia!-ölelt át hátúlról.
-Nem hiszem el! Látni fogom az életem!-mosolyogtam.
Jennifer csak mosolygott.
-De mi lesz Jackel? És Jean!
-Jacknek már megmondtad, hogy nem szereted nem?
-De, de, de akkor is! Ő szeret!
-Nem baj! Te is szereted Rosst és tudod milyen szenvedni!
-Épp azért is nem akarom,hogy szenvedjen!
-És Jeannel ne törődj, tudod, hogy szeret és elenged.
-Jó, tudod mit?! Most törődök inkább magammal és az álmaimmal!
-Ez a beszéd!-mondta Jennifer és megölelt.




Ez lett volna a 3.Fejezet. Bocsi, hogy csak most hoztam meg, de a másik blogommal foglalkoztam. Ígérem a 4.Fejezet még a héten felkerül! De azért remélem tetszett! :)
Puszi, xoxo: Pati

2.Fejezet

-Emily szemszöge-
Nagyba aludtam reggel, mivel szombat volt. De persze ebbe a jó kis dologba be kell zavarni. Csörgött a telefonom. Ránéztem és gyorsan felkaptam.
-Szia Jack!
-Szia! Csak azért hívlak, hogy tudd ma 7-re megyek érted!
-Persze tudom, de azért köszi, hogy felhívtál.
-Nagyon szívesen!
-Szia.
-Szia.
Úristeeeen! Kiáltottam el magam és ugráltam az ágyon. El sem hiszem, hogy Jack Palmer felhívott azért, hogy ne felejtsem el a bált! Ebben a pillanatban átfutott egy gondolat a fejemben:'Talán tetszem neki?'  Anya még remélem nem ment el, hogy eltudjam neki újságolni a hírt. Azért mondom ezt mert, anya sajnos alig tud itthon lenni a munkája miatt. Éjjel-nappal dolgozik, hogy megtudjunk valamiből élni, ugyanis apa nem fizet gyerektartást és semmit sem segít az életünkön. Ő csak az italra tudja költeni amit keres. Egyébként anyu nem dolgozik olyan rossz helyen. Rendező segéd a filmeknél, sorozatoknál. Hétvégén általában én is elmegyek vele és sokkal előbb megnézhetem a filmeket, a premier előtt. Gyorsan lerohantam az emeletről egyenesen a konyhába. Nagy szerencsémre anyu még itthon volt. Ott ült az asztalnál és itta a kávéját. Megöleltem, majd leültem mellé.
-Jóreggelt Mily!-mondta anyu.
-Jóreggelt anyu.
-Mi ez az izgatottság?-néz rám mosolyogva.
-A bál miatt van!-állok fel és folytatom-Annyira izgulok, hogy milyen lesz! És nem hiszem el, hogy Jack elintézte, hogy ott lehessek és, hogy vele megyek!
-Ruhád van?
-Tényleg...nincs.-mondtam lehajtott fejjel.
Anyu odatolt a fejem elé egy kis pénzt, amiből kijön egy gyönyörű ruha amilyet szeretnék.
-Köszi, köszi, köszi!!!-mondtam és szorosan megöleltem szülőm.
-Szívesen picim, ennyit megérdemelsz!-állt fel anyu és megpuszilta a fejem-Na, de mire vársz gyere reggelizz meg és menjél bevásárolni!
-Igazad van mindjárt indulok is!-mosolyogtam és leültem.
-Na de sajnos nekem mennem kell!
-Hát igen...sajnos!
-Na, de nem sokára nyári szünet és akkor egész nyáron együtt lehetünk a forgatáson.
-Idén hova vezet utunk?-mosolyogtam keservesen.
-Még nem lehet tudni, de azt mondják ez lesz az eddigi legjobb munka. Na puszi Emily!-mondta anya és kilépett az ajtón.
Én gyorsan ahogy megreggeliztem és felöltöztem máris elindultam. A kedvenc boltom a PinkFlower, így hát ennek a boltnak vettem az utam. Szerencsére ez a bolt nincs olyan messze ezért negyed óra múlva meg is érkeztem. De amint belépek a boltba mit látnak szemeim apát egy velem egykorú lánnyal? MI?

-Ross szemszöge-
Egy gyönyörű szép lánnyal sétálok a parkban. Ahogy nevet, beszél az egyszerűen csodaszép! Ülünk egy padon amikor közelhajolok hozzá és megcsókolom.

-Ryland szemszöge-
Bementem Ross szobájába, hogy felkeltsem mert indulunk a strandra. Hát amit ott láttam attól egyszerűen nem bírtam abbahagyni a röhögést. Látom ahogy a báttyám álmában beleméjülve csókolózik a párnájával. A nagy röhögésemre felébredt.
-Elmondanád, hogy hívják a barátnődet?-mondtam mutatva a párnájára még mindig sírva a nevetéstől.
-Ha-ha nagyon vicces!-mondta Ross és nekem dobta a nyálas párnáját.
-Pfújj...ezt ne ez tiszta nyál!-nevettem.
-Na kifeleee!
-Nem megyek ki, mert fel kell kelneeed!
-Mert, hogy?!-nézett rám értetlenül.
-Megyünk a strandra csókkirály!-mondtam majd kimentem.

-Ross szemszöge-
Elegem van már az életből! E-L-E-G-E-M!-temettem fejembe a párnámat és hát rá kellett jönnöm, hogy tényleg nyálas volt. Ez már nagyon gáz! Kész csődtömeg vagyok!
-Kelj fel csókkirály mert itthagyunk!-kiabált be Ryland.
-Nem vagyok csókkirály!
-Ezt kérdezd meg a párnádtól!-nevetett.
-Ismételten nagyon vicces vagy!-mondtam és kikeltem az ágyból.
Bementem a fürdőbe, megmostam az arcom és belenéztem a tükörbe. Eszembe jutottak
az emlékek amit Laurával éltem át. A sok szép emlék. A bulik, a forgatások, az éjszakák...Hát ennek mind vége. Beláttam igazából milyen ember vagyok és felnőttem. És már nem szeretem. De még is annyira hiányzik. Vagy lehet, hogy csak a dolgok hiányoznak
amiket együtt csináltunk? Megmostam gyorsan a fogam, felöltöztem és kimentem. Már mindenki a kocsiban várt. Beültem és elindultunk. A strandra eléggé hosszú az út kb.1 órás. Imádok ilyen melegben szorongani a kocsiban. Én csak unott fejjel néztem ki, amíg a többiek szokásosan hülyültek a kocsiban.
-Mi a baj?-kérdezte Riker.
-Kell egy csaj vágod!
-Hmm...érdekes egy srác vagy te! Tegnap kiborultál Laura miatt ma meg kell egy csaj! Mi ütött beléd? Te nem ilyen vagy! Nézz csak rám és Rockyra, nekünk sincs barátnőnk még is boldogak vagyunk!
-De te ezt nem érted!-néztem rá pöszén.

-Emily szemszöge-
Hirtelen nem tudtam mit tegyek. Apa egy kiscsajjal? Mi van? Odarohantam hozzá.
-Hát te meg mitcsinálsz itt, apa?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Sziaa Milykém!-puszilt volna meg de én nem engettem.
-Ki ez a lány? Hm??-kérdőn furkásztam a tekintetét.
-Hát ő csak a...
-Ki? Válaszolj!
-Ő a barátnőm...
-Mi van???-nevetek eröltetetten. Te normális vagy? És inkább ennek a kis ribancnak vásárolgatsz minthogy kifizeznéd mondjuk a gyerektartást? Tudod amivel már el vagy késve úgy négy éve!
-Na nekem most mennem kell...-vakarta meg a tarkóját.
-Chh apa...szégyentelen vagy! Többé nem akarlak látni, és te se keress!-hagytam ott.
-Emily várj!
-Nem! Szia!
Hát ezt nem hiszem el! Háborogtam magamban. Végre lenne egy jó napom, de nem én ezt nem érdemlem! Tudod mit?! Hagyjuk ezt az egészet! Visszamegyek a boltba és bevásárolok. És nem fog érdekelni, hogy ott van! Visszamentem a bolta, de ők már nem voltak ott. Szerencsére. Kb.egy órán keresztül nézegettem, próbálgattam a ruhákat mire találtam egy tökéleteset, a megfelelő cipővel és kiegészítőkkel.

Miután megvettem hazamentem és elkezdtem készülődni, mert magam ismerve jó ha, kész leszek hétre. Hát el is kezdtem. Bementem a fürdőbe lezuhanyoztam, megmostam a fogam. Megcsináltam a hajam,ilyenre sikerült:

Végül kisminkeltem magam, felvettem a rukámat és nézzenek csak, 6:30. Még van fél órám. Addig felhívom anyut.
-Szia anyu!
-Szia kicsim! Na miújság izgulsz?
-Igeen nagyon! De anyu...a boltban találkoztam valakivel.-mondtam a hangom komolyra váltva.
-Kivel?
-Apuval.
-És mi történt?
-Egy kb.velem egykorú lánynak vásárolgatott...most szerinted milyen ember az ilyen? Tudod te milyen rosszul esett? Én annyira szeretnék vele lenni...de ő ezt csinálja.
-Kicsim, nagyon sajnálom! De ne törödj vele! Nem érdemli meg!
-Igazad van,mint mindig.
-Bocsi, de hív a főnök! Jó mulatást, puszi!
-Puszi!
A megmaradt időben R5-ot hallgattam. Zenével az idő elsuhant és már 7 óra volt. Kopogtak. Biztosan Jack!-kajánul mosolyogtam. Kinyitottam az ajtót.
-Szi...a-a-hebegtem-habagtam.
-Szia! Nagyon gyönyörű vagy!
-Köszönöm!-mosolyogtunk egymásra.
-Na akkor mehetünk Miss.Long?
-Természetesen Mr. Palmer!-nevettem.

-Jennifer szemszöge-
Kiderült, hogy Emilynek a bíztatásom csak rossz volt és nem jó. Az lehet, hogy most boldog ,de neki nem ez a sorsa! Neki nem lenne szabad Jackel jàrni, mert Emily igazából mást szeret csak még nem tudja. Most mit tegyek?! Elszúrtam az egészet! El kell mennem a bálba! Gyorsan elrohantam a bálba ahol rögtön kiszúrtam Emilyt és Jacket. Eléggé jól elvannak egymással...ez nem jó. Közelebb mentem és elkezdtem hallgatni mit beszélgetnek.
-Gyönyörű a szemed!-mondta Jack.
-Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz!-mosolygott Emily.
Már szinte csókhatáron voltak és úgy folytatták. Ez mégjobban nem tetszik.
-Na és Emily, szerinted ha a szemünk mindig együtt járna akkor milyen szép lenne?
-Most arra célzol, hogy járjak veled?
-Igen!-mosolygott Jack és készült, hogy megcsókolja Emilyt.
Na ne! Ezt nem hagyhatom! Gyorsan mertem egy pohár puncsot, direkt nekik mentem kevésbé feltűnően és leöntöttem Emilyt.
-Jajj bocsi! Nem figyeltem oda!-mondtam aggódóan.
-Jennifer? Te meg mit keresel itt?! És a ruhám! Hogy tehetted ezt?!?!-háborodott fel, Emily majd kiviharzott.
Én utána futottam, de elvesztettem.
-2 óra múlva-
Ennyi időbe telt amíg megtaláltam Emilyék házát. Láttam, hogy ott ált a kertben egy autó, szóval biztosan otthon volt már Emily anyukája Amy. Bekopogtam és Amy kinyitotta.
-Jóestét! Emilyhez jöttem.
-Szia. Emily most nincs valami jól. Nem tudnál máskor jönni?
-Tudom, hogy nincs jól. Én vagyok az oka és megszeretném ezt beszélni vele...ha lehetne.
-Hát fáradj beljebb.-mutatott be Amy a lakásba.
Én felrohantam és bementem Mily szobájába.
-Szia Emily! Kérlek bocsáss meg!
-Tűnj el innen látni sem akarlak!-kiabált rám Emily.
Úgy érzem el kell neko mondanom, hogy én vagyok az angyala. Bár ezt elég nehéz lesz neki  felfogni.
-Emily kérlek halgass meg!-ültem le mellé.
-Miért kéne meghallgatnom téged?-nézett rám kisírt szemekkel.
-Lehet, hogy furcsán hangzik, de én vagyok a te segítőd!
-Miféle segítő?
-Emily én vagyok a te angyalod!
-Micsoda? Te most csak ugratsz? Ne játszál már velem Jennifer!
-Nem játszom! Ez igaz!
-És honnan tudjam, hogy nem csak hazudsz?
-Csak nézz a szemembe! Szerinted hazudok?
-Honnan tudjam?
-Tudod te csak nem akarod tudni!
Emily belenézett a szemembe majd mondta:
- Te vagy az én angyalom?

1. Fejezet

-Emily szemszöge-

Reggel felkeltem és elindultam az iskolába. Ott rögtön ahogy beléptem szemet szúrt egy új lány. Nem tudtam ki lehet ő, mert még sosem láttam. Ő integetett nekem és kedvesen mosolygott.

De várjunk csak egy kicsit! Miért integet, ha nem is ismer?! És elkezd közelíteni. Na most mit tegyek? Áhh gyorsan rázzuk is le! Ahogy odaakart jönni köszönni, én el is mentem, mintha észre sem venném. Bementem a terembe és leültem Jean mellé.
-Szia! Láttad az új csajt?-kérdeztem érdeklődően.
-Szia, nem! Milyen csajt?
-Hát ilyen hosszú sötétbarna hajú, és most egy rózsaszín cucc van rajta.
-Nem, nem láttam!
Kinéztem az ajtón és láttam, hogy ott áll.Gyorsan elkezdtem rángatni Jean kezét, hogy nézzen oda. Jean odafordul ahova a fejemmel biccentek.
-Á! Most már látom!
Belépett a tanár.
-Jóreggelt Mr. Ramos!-köszönt kórusban az osztály.
-Sziasztok gyerekek! Van egy új osztálytársatok! A neve Jennifer Wols. Most pedig mindenki üljön le és vegyen elő egy lapot mert dolgozatot írunk!
Húh, de jó! Nem tanultam semmit spanyolra!
-Jean! Majd segítessz?
-Aha.-bólontott Jaeny.
Persze a jó kis tervünkbe bele kell szólnia Ramos tanár úrnak is!
-Jean, te gyere ide elém, Jennifer te pedig ülj Emily mellé! 30 szavat fogok diktálni! 17 alatt egyes!
Én csak forgatom a szemem, de ezzel nem nagyon megyek semmire. Mr. Ramos elkezdte diktálni a szavakat, de én csak folyamatosan húzogattam ki őket. És most az következett amire egyáltalán nem gondoltam! Jennifer odaadta a lapját, hogy másoljam le.
-Gyerekek már csak 2 perc!
Én villámgyorsan leírtam az egészet. A tanár úr pont akkor kezdte beszedni amire végeztem.
-Köszönöm Jennifer!
-Szívesen!-mosolygott rám.
Óra után odamentünk a szekrényünkhez Jeannel. Éppen nyitottam ki, a szekrényemet amikor megláttam Jacket.
-Úristen, de cuki!!
-Emily ne álmodozz már! Nem is olyan édes amilyennek gondolod!
-Igazad van Jeany! Jack sokkal édesebb!-mondtam bámulva az említett fiút, és közben kivettem a tornacuccom.
Bementünk az öltözőbe és elkezdtünk öltözni.
-Jean!-bökdösöm meg.
-Mondd!
-Ez a lány...Jennifer olyan furcsa!
-Miért? Szerintem tök ari!
-De valamiért olyan jó velem!
-Tudod Mily vannak még kedves emberek is!-mondta Jean és megfogta a vállam.
-Jó az lehet, de...!
-De?
-Ő másképp jó!
Jean megfogta a homlokom majd mondta:
-Ömm Emily biztos, hogy jól érzed magad?-nézett rám felhúzott szemöldökkel.
Én csak forgattam a szemem majd kimentem a folyosóra. Odajött Jennifer.
-Szia Emily! Ugye nem baj ha maradok?
Én csak elvarázsolva mosolyogtam, mert Jackéknek is tesiórájuk lesz és ott állt majdnem mellettem.
-Emily!-csettintett Jennifer mire én visszatértem a világba.
-Jahj bocsi Jeny csak...!-mondtam volna tovább, de félbeszakított.
-Jacket bámulod!
-Igen. De honnan tudtad?
-Még a vak is látja, hogy őt nézed!-mosolygott Jennifer.Nem akarod megkérdezni, hogy esetleg..?
-Randizzunk??
-Igen azt!-bólintott.
-Nem is tudom...igen! Vagyis nem!-mondtam zavarodottan.

-Ross szemszöge-
Épp forgatjuk az Austin&Ally 4.évadját. Teljesen kivagyok! Nem tudom rendesen a szövegem, ez a ... Laura meg nem tudja felfogni, hogy csak a sorozatban vagyunk együtt! --Na akkor folytassuk ezt az eddig TÖKÉLETES forgatást!-kiáltottam flegmán a stábra.
-Mindenki a helyére!-mondta Gas, mire mi elkezdtük.
-Austin! Kérlek ne hagyj itt! Én szeretlek!
-Ally, meg kell értened, hogy én szeretlek, de így nem tudunk együtt lenni!-mondtam miközben a szerep kedvéért néztem a "csodaszép" szemét.Megfogtam a kezét és elkészültünk a csókra amikor Laurának lehullott egy könycsepp az arcán.
-Ennyi!-mondta mérgesen Gas.
-Laura mi ütött beléd?
-Ross, már nem bírom tovább! Tudod te is, hogy mennyire szeretlek!
-Tudom, hidd el, de én már nem vagyok a régi! Már nem szeretlek!-mikor ezt kimondtam Laurának már patakokba folytak a könnyei. Én nem akartam,hogy sírjon, ezért megcsókoltam.

A csók után Laura meredten nézett.
-Ross ezt miért tetted?
-Hogy tudd, hogy a csókod nekem már nem jelent semmit!-mondtam majd szó nélkül leléptem.
*Otthon*
-Riker szemszöge-
Ross berontott a házba, utána csak felment a szobájába. Láttam, hogy valami nincs rendben ezért utána mentem. Bekopogtam.
-Ross bejöhetek?
-Ha gondolod.
Bementem majd leültem mellé az ágyra.
-Na mi a baj öcsi?
-Csak annyi, hogy elegem van egy életre Laurából! És mégsem tudom lekoptatni, mert itt van ez a hülye sorozat!
-Hmm...tudom milyen úgy játszani egy olyan szerepet, hogy nem tudod átélni. Hamis csókok, hamis szavak!
-De mondd meg most mit tegyek?-nézett rám aggodalmas fejjel Ross.
-Légy erős testvér!-mondtam és erősen magamhoz öleltem a kisöcsém.
Rossnak csörgött a telefonja, ránézett utána hátradőlt a kezét a fejébe temetve.
Ránéztem én is a telefonra, majd Rossra, hogy vegye fel.
-Muszáj?-néz rám keservesen.
Én bólintottam. Ross erőtvett magán felült és felvette.
-Szia Laura!
-Szia Ross! Csak azért hívtalak, mert hiányzol.
Ross rámnézett amolyan olyan fejjel, hogy most meghalsz!
-Ömm Lau, én tényleg szeretlek, de csak úgy mint egy barátot! Nem akarlak megbántani, mert nem akarom elveszíteni a barátságunkat, sem Austint.
-Én megértelek, de most mit tegyek?
-Lépj túl rajtam! Kezdj egy új életet!
Laura letette.

-Emily szemszöge-
Jennifer bíztatására odamentem Jackhez.
-Szia Jack!-köszöntem kedvesen.
-Szia Mily! Hogy vagy?
-Köszi jól, te?
-Én is!-mosolygott rám.
Már egy ideje nem szóltunk egy szót sem, és a helyzet kezdett egyre kínosabbá válni. Ezért gondoltam elmegyek, nem égetem tovább magam, de Jack visszahúzott.
-Emily!
-Igen?
-Lenne kedved eljönni a végzős bálba velem?
-Hogy én a végzős bálba? Hisz én nem vagyok végzős!
-Nem baj ha gondolod elintézem, hogy ott lehess!
Én csak eszeveszettül mosolyogtam és igent mondtam.

"Bevezető"

-Emily szemszöge-

A mai napom is szörnyű volt! Jack előtt megint nagyot égtem! És annyira jó lenne már egy kis idő az R5-val! És apu megint holt részegen itt áll a kapuban, és azt akarja, hogy lakjak nála! Kinek mondjam el ezt a sok dolgot, amit már nem bírok benntartani?! Na jó ez lehet, hogy hülyén hangzik, de mintha valami azt súgná, hogy írjam le az érzéseimet. Leültem az ágyamra elővettem egy nagy füzetet és elkezdtem:
17 éves vagyok. Anyuék elváltak már egész kicsi koromban, és még mindig azon megy az ügy, hogy kinél lakjak. Persze nekem sokkal jobb anyunál, és már választhattam is, hogy itt maradok. De apu ebbe még mindig nem nyugszik bele. Nem akarom őt megbántani, de valahogy muszáj lenne vele beszélnem. Aztán itt van Jack Palmer is...Ő végzős az iskolánkban. Úgy érzem nagyon bele zúgtam, de ő mintha észre sem venne! Ez egyszerűen borzalmas! De nem tudom, mintha, mintha ő még sem az igazi lenne! Itt van ez a srác...Ross Lynch. Nagyon kis édes, aranyos, imádom! Csak az a baj, hogy még találkozni sem fogunk, mert ő híres! Pedig egyszer olyan jó lenne megölelni,érezni az illatát! És van egy dolog amit még senki nem tud rólam, még Jane se. Az az álmom, hogy én is híres legyek! Úgy kiálnék, énekelnék! Valahogy mintha ez bennem lenne! Úgy érzem, hogy a zene bennem van és akármi történjem velem, mindig bennem lesz!

Szereplők

Emily Long 17 éves

Ross Lynch 18 éves, az R5 énekese.

Jack Palmer 18 éves Emily szerelme.

Az angyal Emily segítője.

Jane Solch 17 éves, Emily barátnője.

Blog ismertető

Sziasztok megérkezett az új blogom, az  An angel in my life. Ez egy lány életéről, gondjairól szól. Ennek a lánynak ( Emilynek) a sok bajban egy "angyal fog segíteni. Az életében majd sokmindenről kell döntenie, pl: szerelem. Kövessétek figyelemmel Emily izgalmas életét az An angel in my lifeban! :)