Nagyba aludtam reggel, mivel szombat volt. De persze ebbe a jó kis dologba be kell zavarni. Csörgött a telefonom. Ránéztem és gyorsan felkaptam.
-Szia Jack!
-Szia! Csak azért hívlak, hogy tudd ma 7-re megyek érted!
-Persze tudom, de azért köszi, hogy felhívtál.
-Nagyon szívesen!
-Szia.
-Szia.
Úristeeeen! Kiáltottam el magam és ugráltam az ágyon. El sem hiszem, hogy Jack Palmer felhívott azért, hogy ne felejtsem el a bált! Ebben a pillanatban átfutott egy gondolat a fejemben:'Talán tetszem neki?' Anya még remélem nem ment el, hogy eltudjam neki újságolni a hírt. Azért mondom ezt mert, anya sajnos alig tud itthon lenni a munkája miatt. Éjjel-nappal dolgozik, hogy megtudjunk valamiből élni, ugyanis apa nem fizet gyerektartást és semmit sem segít az életünkön. Ő csak az italra tudja költeni amit keres. Egyébként anyu nem dolgozik olyan rossz helyen. Rendező segéd a filmeknél, sorozatoknál. Hétvégén általában én is elmegyek vele és sokkal előbb megnézhetem a filmeket, a premier előtt. Gyorsan lerohantam az emeletről egyenesen a konyhába. Nagy szerencsémre anyu még itthon volt. Ott ült az asztalnál és itta a kávéját. Megöleltem, majd leültem mellé.
-Jóreggelt Mily!-mondta anyu.
-Jóreggelt anyu.
-Mi ez az izgatottság?-néz rám mosolyogva.
-A bál miatt van!-állok fel és folytatom-Annyira izgulok, hogy milyen lesz! És nem hiszem el, hogy Jack elintézte, hogy ott lehessek és, hogy vele megyek!
-Ruhád van?
-Tényleg...nincs.-mondtam lehajtott fejjel.
Anyu odatolt a fejem elé egy kis pénzt, amiből kijön egy gyönyörű ruha amilyet szeretnék.
-Köszi, köszi, köszi!!!-mondtam és szorosan megöleltem szülőm.
-Szívesen picim, ennyit megérdemelsz!-állt fel anyu és megpuszilta a fejem-Na, de mire vársz gyere reggelizz meg és menjél bevásárolni!
-Igazad van mindjárt indulok is!-mosolyogtam és leültem.
-Na de sajnos nekem mennem kell!
-Hát igen...sajnos!
-Na, de nem sokára nyári szünet és akkor egész nyáron együtt lehetünk a forgatáson.
-Idén hova vezet utunk?-mosolyogtam keservesen.
-Még nem lehet tudni, de azt mondják ez lesz az eddigi legjobb munka. Na puszi Emily!-mondta anya és kilépett az ajtón.
Én gyorsan ahogy megreggeliztem és felöltöztem máris elindultam. A kedvenc boltom a PinkFlower, így hát ennek a boltnak vettem az utam. Szerencsére ez a bolt nincs olyan messze ezért negyed óra múlva meg is érkeztem. De amint belépek a boltba mit látnak szemeim apát egy velem egykorú lánnyal? MI?
-Ross szemszöge-
Egy gyönyörű szép lánnyal sétálok a parkban. Ahogy nevet, beszél az egyszerűen csodaszép! Ülünk egy padon amikor közelhajolok hozzá és megcsókolom.
-Ryland szemszöge-
Bementem Ross szobájába, hogy felkeltsem mert indulunk a strandra. Hát amit ott láttam attól egyszerűen nem bírtam abbahagyni a röhögést. Látom ahogy a báttyám álmában beleméjülve csókolózik a párnájával. A nagy röhögésemre felébredt.
-Elmondanád, hogy hívják a barátnődet?-mondtam mutatva a párnájára még mindig sírva a nevetéstől.
-Ha-ha nagyon vicces!-mondta Ross és nekem dobta a nyálas párnáját.
-Pfújj...ezt ne ez tiszta nyál!-nevettem.
-Na kifeleee!
-Nem megyek ki, mert fel kell kelneeed!
-Mert, hogy?!-nézett rám értetlenül.
-Megyünk a strandra csókkirály!-mondtam majd kimentem.
-Ross szemszöge-
Elegem van már az életből! E-L-E-G-E-M!-temettem fejembe a párnámat és hát rá kellett jönnöm, hogy tényleg nyálas volt. Ez már nagyon gáz! Kész csődtömeg vagyok!
-Kelj fel csókkirály mert itthagyunk!-kiabált be Ryland.
-Nem vagyok csókkirály!
-Ezt kérdezd meg a párnádtól!-nevetett.
-Ismételten nagyon vicces vagy!-mondtam és kikeltem az ágyból.
Bementem a fürdőbe, megmostam az arcom és belenéztem a tükörbe. Eszembe jutottak
az emlékek amit Laurával éltem át. A sok szép emlék. A bulik, a forgatások, az éjszakák...Hát ennek mind vége. Beláttam igazából milyen ember vagyok és felnőttem. És már nem szeretem. De még is annyira hiányzik. Vagy lehet, hogy csak a dolgok hiányoznak
amiket együtt csináltunk? Megmostam gyorsan a fogam, felöltöztem és kimentem. Már mindenki a kocsiban várt. Beültem és elindultunk. A strandra eléggé hosszú az út kb.1 órás. Imádok ilyen melegben szorongani a kocsiban. Én csak unott fejjel néztem ki, amíg a többiek szokásosan hülyültek a kocsiban.
-Mi a baj?-kérdezte Riker.
-Kell egy csaj vágod!
-Hmm...érdekes egy srác vagy te! Tegnap kiborultál Laura miatt ma meg kell egy csaj! Mi ütött beléd? Te nem ilyen vagy! Nézz csak rám és Rockyra, nekünk sincs barátnőnk még is boldogak vagyunk!
-De te ezt nem érted!-néztem rá pöszén.
-Emily szemszöge-
Hirtelen nem tudtam mit tegyek. Apa egy kiscsajjal? Mi van? Odarohantam hozzá.
-Hát te meg mitcsinálsz itt, apa?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Sziaa Milykém!-puszilt volna meg de én nem engettem.
-Ki ez a lány? Hm??-kérdőn furkásztam a tekintetét.
-Hát ő csak a...
-Ki? Válaszolj!
-Ő a barátnőm...
-Mi van???-nevetek eröltetetten. Te normális vagy? És inkább ennek a kis ribancnak vásárolgatsz minthogy kifizeznéd mondjuk a gyerektartást? Tudod amivel már el vagy késve úgy négy éve!
-Na nekem most mennem kell...-vakarta meg a tarkóját.
-Chh apa...szégyentelen vagy! Többé nem akarlak látni, és te se keress!-hagytam ott.
-Emily várj!
-Nem! Szia!
Hát ezt nem hiszem el! Háborogtam magamban. Végre lenne egy jó napom, de nem én ezt nem érdemlem! Tudod mit?! Hagyjuk ezt az egészet! Visszamegyek a boltba és bevásárolok. És nem fog érdekelni, hogy ott van! Visszamentem a bolta, de ők már nem voltak ott. Szerencsére. Kb.egy órán keresztül nézegettem, próbálgattam a ruhákat mire találtam egy tökéleteset, a megfelelő cipővel és kiegészítőkkel.
-Szia anyu!
-Szia kicsim! Na miújság izgulsz?
-Igeen nagyon! De anyu...a boltban találkoztam valakivel.-mondtam a hangom komolyra váltva.
-Kivel?
-Apuval.
-És mi történt?
-Egy kb.velem egykorú lánynak vásárolgatott...most szerinted milyen ember az ilyen? Tudod te milyen rosszul esett? Én annyira szeretnék vele lenni...de ő ezt csinálja.
-Kicsim, nagyon sajnálom! De ne törödj vele! Nem érdemli meg!
-Igazad van,mint mindig.
-Bocsi, de hív a főnök! Jó mulatást, puszi!
-Puszi!
A megmaradt időben R5-ot hallgattam. Zenével az idő elsuhant és már 7 óra volt. Kopogtak. Biztosan Jack!-kajánul mosolyogtam. Kinyitottam az ajtót.
-Szi...a-a-hebegtem-habagtam.
-Szia! Nagyon gyönyörű vagy!
-Köszönöm!-mosolyogtunk egymásra.
-Na akkor mehetünk Miss.Long?
-Természetesen Mr. Palmer!-nevettem.
-Jennifer szemszöge-
Kiderült, hogy Emilynek a bíztatásom csak rossz volt és nem jó. Az lehet, hogy most boldog ,de neki nem ez a sorsa! Neki nem lenne szabad Jackel jàrni, mert Emily igazából mást szeret csak még nem tudja. Most mit tegyek?! Elszúrtam az egészet! El kell mennem a bálba! Gyorsan elrohantam a bálba ahol rögtön kiszúrtam Emilyt és Jacket. Eléggé jól elvannak egymással...ez nem jó. Közelebb mentem és elkezdtem hallgatni mit beszélgetnek.
-Gyönyörű a szemed!-mondta Jack.
-Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz!-mosolygott Emily.
Már szinte csókhatáron voltak és úgy folytatták. Ez mégjobban nem tetszik.
-Na és Emily, szerinted ha a szemünk mindig együtt járna akkor milyen szép lenne?
-Most arra célzol, hogy járjak veled?
-Igen!-mosolygott Jack és készült, hogy megcsókolja Emilyt.
Na ne! Ezt nem hagyhatom! Gyorsan mertem egy pohár puncsot, direkt nekik mentem kevésbé feltűnően és leöntöttem Emilyt.
-Jajj bocsi! Nem figyeltem oda!-mondtam aggódóan.
-Jennifer? Te meg mit keresel itt?! És a ruhám! Hogy tehetted ezt?!?!-háborodott fel, Emily majd kiviharzott.
Én utána futottam, de elvesztettem.
-2 óra múlva-
Ennyi időbe telt amíg megtaláltam Emilyék házát. Láttam, hogy ott ált a kertben egy autó, szóval biztosan otthon volt már Emily anyukája Amy. Bekopogtam és Amy kinyitotta.
-Jóestét! Emilyhez jöttem.
-Szia. Emily most nincs valami jól. Nem tudnál máskor jönni?
-Tudom, hogy nincs jól. Én vagyok az oka és megszeretném ezt beszélni vele...ha lehetne.
-Hát fáradj beljebb.-mutatott be Amy a lakásba.
Én felrohantam és bementem Mily szobájába.
-Szia Emily! Kérlek bocsáss meg!
-Tűnj el innen látni sem akarlak!-kiabált rám Emily.
Úgy érzem el kell neko mondanom, hogy én vagyok az angyala. Bár ezt elég nehéz lesz neki felfogni.
-Emily kérlek halgass meg!-ültem le mellé.
-Miért kéne meghallgatnom téged?-nézett rám kisírt szemekkel.
-Lehet, hogy furcsán hangzik, de én vagyok a te segítőd!
-Miféle segítő?
-Emily én vagyok a te angyalod!
-Micsoda? Te most csak ugratsz? Ne játszál már velem Jennifer!
-Nem játszom! Ez igaz!
-És honnan tudjam, hogy nem csak hazudsz?
-Csak nézz a szemembe! Szerinted hazudok?
-Honnan tudjam?
-Tudod te csak nem akarod tudni!
Emily belenézett a szemembe majd mondta:
- Te vagy az én angyalom?
Kedves Pati
VálaszTörlésNagyon jó a blogod! Nagyon várom a kövi rész!! Kérlek hamar hozd!
Köszönöm és igyekszem! :)
VálaszTörlés