Teljesen le vagyok blokkolva.
-Mi? Egy angyal? Az leheteten!-néztem rá kérdőn Jenniferre.
-De, lehet! Kérlek mondd, hogy hiszel nekem!
-Hiszek, csak nehéz felfogni! És egyébként is tudtommal az angyalok jók és...-hajtottam le a fejem.
-A te érdekedben tettem!-mondta Jennifer.
-És ez nekem miért jó?
-Majd meglátod!
-Kérlek mondd el!
-Csak annyit mondhatod, hogy Jack neked a rossz utad!-mondta, majd hirtelen csak köddé vált.
Erre engem természetesen a szívbaj kerülgetett. Még, hogy Jack a rossz utam! Nem értem miért! Rádőltem a párnámra, és ezen gondolkozva elaludtam.
-Másnap reggel-
Amikor felébredtem az ébresztőmre, kikeltem az ágyból és elvégeztem a szokásos reggeli teendőket. Lementem a lépcsőn, hogy elkészítsem a reggelim. Olyan üres volt a ház. Eszembe jutottak az emlékek. Amikor még lehettem vagy 10 éves minden szebb és jobb volt. Amikor anyu és apu még együtt voltak, együtt nevettünk, együtt játszottunk. Hmm...ez sem most volt. Olyan kár, hogy vége! Miután elkészültem mindennel elindultam az iskolába. Út közben megpillantottam egy nagy plakátot.
-Jajj mi a baj?-jött oda Jean.
Én csak ránéztem keservesen és láttam a szemében, hogy érti a dolgot.
-Ross?-kérdezte.
-Igen!-mondtam és szorosan átöleltem. De nem, nem lehet!-szipogtam és töröltem le a könnyeim.
-Ross-
Ma végre kicsit ellazulhatok, mert nem kell mennem forgatásra. Helyette:
-Ross gyere, kezdődik a menet!-kiáltott Rocky.
Én bementem a nappaliba és ledobtam magam a kanapéra. Végre csak miénk, fiúké a ház! Alsógatyába gyilkolászni a zombikat! Ohh...mégis így belegondolva...gáz!
-Te jössz öcsi!-nyomta oda a kezembe a játék kontrollt Riker.
-Ömm, bocsi én megyek!-intettem majd bementem a szobámba.
Felöltöztem és elmentem sétálni. Bementem egy kis kávézóba, hogy igyak valami üdítőt. Ott kiszemeltem egy írtó szép csajt és úgy láttam ő is felfigyelt rám. Én bevetettem a "csábító" mosolygásom és erre ő is csak mosolygott. Én készültem, hogy odamenjek hozzá,de amikor megindultam leült mellé egy fiú és megcsókolta. Bizonyára a barátja. Húú! Megint egy hatalmas csalódás! De ez mostnanába csak így megy nálam.
-Emily-
Utolsó órám után odamentem a szekrényemhez, hogy kivegyem a cuccaim. Odajött Jack is.
-Szia!
-Szia. A bál kapcsán...-folytattam volna, de ő félbeszakított.
-Semmi gond! Ez nem tántorít meg attól, hogy ezt megkapd!-mondta, majd közelhajolt és gyengéden megcsókolt.
Én csak bámultam meredten,de...nem igazán éreztem semmit ebben a csókban.
-Ömm, Jack én...
-Sss!-ujját számhoz tette és újra megcsókolt.
-Jack én nem szeretlek!-mondtam majd elindultam hazafelé.
Mi van velem?! A reggel, most meg ez! Leültem egy padra a parkban, amin hazavezet az út és megjelent Jennifer.
-Szia.-nézett rám.
-Talán igazad van. Én tényleg nem szeretem Jacket!-mondtam majd átöleltem. Én mást szeretek! Csak az a baj, hogy ő sosem lesz az enyém!-zokogtam miközben még mindig öleltem angyalom.
-Mondd el kit szeretsz!
-De te is tudod!-emeltem fel a fejem.
-A te szádból akarom hallani!
-Ross Lynch...őt szeretem. Egészen 13 éves koromtól kezdve. Muszáj lettem volna már túllépni rajta, mert már majd belehaltam a fájdalomba. Minden nap nélküle kelni, mindennap nélküle feküdni. Egyszerűen nem tudtam belenyugodni, hogy nem lehet velem! Annyit sírtam utána! Annyit szenvedtem! Pedig nem szeretnék annyira nagy dolgot. Csak egyszer látni, megölelni, érezni az illatát. De ezt sosem fogom megkapni, mert...-folytattam volna, de a sírástól nem ment.
-Jahj Mily! Kérlek ne sírj! Egyszer minden álom valóra válik!
-Mikor egyszer?! Már 4 éve várom, hogy valóra váljon!
-2 hét múlva-
Hivatalosan is beköszöntött a nyàri szünet. Kavarog bennem annyi kérdés és nulla válasz. Nem tudom mit érzek. Épp reggeliztem amikor anyu betoppant hatalmas mosollyal és két repülőjeggyel a kezében.
-Találd ki, hogy hova megyünk!
-Nem tudom!-néztem kérdőn.
Anyu letette az asztalra a jegyeket. Miami?
-Ross!
-Mi Ross?!-pattantam fel.
-Kicsim, a nyári munkám az Austin&Ally!-ölelt át szorosan.
-Úristen! Jennifer! Igaza volt! Ross! Ààà!!!-sikítoztam majd rohantam is csomagolni.
-Jennifer! Jeny! Hahó!-kiáltoztam hátha megjelen.
-Szia!-ölelt át hátúlról.
-Nem hiszem el! Látni fogom az életem!-mosolyogtam.
Jennifer csak mosolygott.
-De mi lesz Jackel? És Jean!
-Jacknek már megmondtad, hogy nem szereted nem?
-De, de, de akkor is! Ő szeret!
-Nem baj! Te is szereted Rosst és tudod milyen szenvedni!
-Épp azért is nem akarom,hogy szenvedjen!
-És Jeannel ne törődj, tudod, hogy szeret és elenged.
-Jó, tudod mit?! Most törődök inkább magammal és az álmaimmal!
-Ez a beszéd!-mondta Jennifer és megölelt.
Ez lett volna a 3.Fejezet. Bocsi, hogy csak most hoztam meg, de a másik blogommal foglalkoztam. Ígérem a 4.Fejezet még a héten felkerül! De azért remélem tetszett! :)
Puszi, xoxo: Pati
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése