6.Fejezet

                                      Randi, avagy mégsem?!

-Emily-

Reggel 11 óra van és itt ülök egy kávézóban. Várok Rikerre. Miért akar velem beszélni?! Nem értem!

-Szia!-ült le mellém Rik.

-Szia-mosolyogtam rá.

-Miért is találkoztunk?-néztem értetlenül.

-Jah csak szeretnék veled beszélni valamiről.

-És miről?-próbáltam nem csodálkozó fejet vágni.

-Mit adhatok?-jött oda egy pincér.

-Narancslé jó lesz?-nézett rám Riker.

-Persze.

-Akkor két narancslé lesz!-mondta Riker.

A pincér bólintott és elment.

-Akkor..?.

-Hát...Rossról lenne szó.-vakarta meg tarkóját.

-Baj, hogy randizunk?

-Nem, nem...vagyis igen!

-Miért?

-Hazudik neked.

-Miért hazudna?!

-Hát, tudod eléggé ilyen korszakában van...

-Miért is vesztegetem rád az időm?!-ráztam meg a fejem és felálltam.

-Emily, kérlek halgass meg!-ültetett vissza Riker.

-Csak siess.

-Amikor te jöttél...úgy volt vele, hogy csak egy jó csaj vagy akit elcsábít és lesz egy jó éjszakája.

-Mi?

-Mielőtt találkoztatok, mindennap ezt csinálta. Még csodálkozom is, hogy ti még nem céloztátok meg a hálószobát.

-Ez igaz?-mondtam lehajtott fejjel.

-Sajnos igen. Lépj túl! Nem érdemli meg, hogy bánkódj miatta!-emelte fel a fejem.

-Hát...köszönöm, hogy legalább te nem hazudsz nekem! De én már megyek...szia.-a végét már szinte alig hallhatóan mondtam.

Mikor hazaértem anyu nem volt otthon. Gondolom elment a forgatásra. Most mit kéne tennem? Leültem az ágyra és kezemet a fejembe temetve hátradőltem.
-Ross Lynch...-jelent meg Jennifer.
-Miért?!-vettem le arcomról kezem.
-Te Rikernek hiszel?-kereste tekintetem.
-Talán Rossnak kéne?-ültem fel.
-Hát halgass a szívedre. Te neked kell ismerned.
-De én másnak ismertem meg. És most bennem egy világ omlott össze.
-Lehet, hogy nem más csak te látod úgy.-mondta Jeny.
-Miért van az, hogy mindent megértek amit mondassz, de még sem értem.
-Mit nem értessz?-nézett értetlenül.
-Miért véded annyira Rosst?!
-Mert neked Ő a végzeted!
-Honnam veszed?-álltam fel.
-Mivel én tudom a sorsod és azért vagyok itt, hogy azt kövesd!-emelte fel a hangát.
-Most pedig azt a sorsot követem amit én akarok magnak!-mondtam és kiléptem az ajtón.
-És te Rosst akarod!-kiáltott utánam.
Elmentem a parkba ahol Rossal beszéltük meg a találkozót, leültem egy padra és vártam.


-Ross-

Màr készültem a randira. Épp kiléptem a szobám ajtaján és szembe találtam magam Rikerrel.
-Sok szerencsét!-kacsintott rám.
-Esküszöm, ha valamit bekavartál leszedem a fejed!-néztem rá fenyegető fejjel.
Ő csak nevetett én meg otthagytam. Remélem tényleg, hogy nem csinált semmit, mert én tényleg szeretem Emilyt. Épp indultam a parkba amikor az utcán meglátt egy virágárust. Vettem Emilynek egy csokrot és tovább sétáltam amikor megpillantottam Milyt egy padon.
-Szia!- ültem le mellé és átkaroltam.
-Hmm mivan?! Nem megyünk rögtön a szobádba?!-nézett rám gúnyosan és felállt.
-Nem értem mi a gond.
-Mindent tudok, Ross! Ne játszd meg a hülyét!
-Nem játszom a hülyét tényleg nem értem!-álltam fel.
-Nem a hülyét nem játszod csak az ártatlan kisfiút!
-Beszéltél Rikerrel?!
-Igen és tudok mindent!
-Mit mondott?
-Hogy csak kihasználsz mert a szemedben afféle "dögös csaj" szerepét töltöm be! Ugye?
-Az lehet,hogy egy pár lánnyal ezt csináltam, de te más vagy!
-Te meg nem vagy más csak egy olyan aki összetöri a szívem!-indult volna el.
-Szeretlek!-húztam vissza.
-Én szerettelek!-mondta és elment.




Bocsi, hogy rövid lett, de azért remélem elnyerte a tetszéteseket! :)