4.Fejezet

-Emily-

Már a repülőn ülök anyuval útban az új életem felé. Bár nem is értem miért mondom azt, hogy új élet. Talán azért, mert találkozhatok életem szerelmével? És ha ő nem érez úgy ahogy én? Hisz, hogy érezhetne? Nem is ismer. Betettem a fülesem és elkezdtem hallgatni az R5-tól a One Last Dancet és eszembe jutott Jack. Hogy miért játszottam vele így. Én tényleg nem akartam, hogy ez legyen, csak kellett valaki, aki viszont szeret. De ezt tényleg nem kellett volna, mert én még sem szeretem.
-Minden rendben van?-nézett rám anya.
-Persze! Csak álmos vagyok.
-Akkor aludj egyet! Még van másfél óra a leszállásig!
-Oké, megpróbálhatom!-mondtam és befordultam az ablak felé és lehunytam a szemem.
Gyorsan elaludhattam mert már csak az álmom képei jelentek meg. A Pass me by videóklippje volt. Annyira édes volt Ross! Ahogy nevetett, énekelt és gitározott! Annyira csodálatosan láttam magam előtt mintha mellettem lett volna! El sem hiszem, hogy ma màr mellettem is lehet valójában. Erre a gondolatra felriadtam és észrevettem, hogy még a repülőn ülök.
-A leszállást 5 perc múlva megkezdjük. Kérek minden kedves utasainkat, üljenek le és csatolják be magukat!-szólt bele a mikrofonba egy nő.
Én bepakoltam a táskámba a telefonom és az innivalóm. Szeretek repülni, csak a leszállással nem vagyok jóban. Egy pár perc múlva éreztem, hogy egyre lejjebb és lejjebb mentünk. Hamar és szerencsésen földet értünk.

-Ross-

Ma jön valami új rendező és annak a 17 éves lánya. Hmm remélem jó csaj! Majd bevágódok nála!
-Ross, miért fújtad magadra az egész flakont?-jött be a fürdőbe Riker a száján a kezével.
Én csak ránéztem sármosan, felhúzott szemöldökkel.
-Igen nagyon szexy vagy és helyes és cuki és minden de...? Ugye nem?!
-De, de!-kacsintottam rá.
-Ross ugye nem akarod ezt csinálni ezzel a lánnyal is?
-Miért ne?-léptem ki a szobámba.
-Mert ezt nem teheted mindenkivel! Nekik is van szívük!-lépett be Rydel és ledobta az ágyamra a kimosott ruháim.
-Nyugi van!-fogtam meg a vállát Rydelnek.
-Fogalmam sincs mi ütött beléd, de elérted azt, hogy undorodjak tőled!-mondta és kiment a nővérem.
-Együtt érzek veled, Delly!-ment ki Riker is.
Na jó...lehet, hogy egy kicsit nagyon, elszúrtam a dolgokat. És én sem tudom mi ütött belém! Igazuk van. Undorító vagyok. Befejeztem!
-Riker el kell kísérned, Rosst a forgatásra!-hallom anyu kiabálását báttyámnak.
-Miért?-ordítottuk vissza egyszerre.
-Mert nem mehetsz egyedül, édes fiam!
Kiszaladtam a szobámból és egyenesen a nappaliba vettem az irányt, ahonnan anya kiabált.
-Anya, légyszi, már felnőtt vagyok!
-Ahogy viselketsz, nem annak tűnsz!
-Ígérem megváltozok!
-Várj mondd mégegyszer!-lépett be egy kamerával a kezében Rocky.
Ránéztünk anyuval mindketten felhúzott szemöldökkel.
-Vettem egy új kamerát és épp most tesztelem! Kíváncsi vagyok, hogy az ilyen drámai pillanatokban érzékelhető lesz-e a dráma szó!
-Rocky, kifele!-intette le anya, amit egyáltalán nem bántam.
-Na, de anya beláttam a hibáim és megpróbálom őket kijavítani! Kérlek!
-Részemről kapsz egy esélyt erre. De viszont, csak úgy ha más figyelme alatt vagy addig!-erre belépett Riker.
-Na, mehetünk?
Bólintottam anyunak majd mondtam Riknek, hogy indulhatunk.
-Az Austin&Ally stúdiójában-
Épp Kevinnel beszélgettem,(ő a sorozat egyik írója) amikor belépett valószìnűleg az új rendező és a lánya. Bennem megált a vér is ahogy rápillantottam arra a lànyra. Egyszerűen csodaszép volt! De ezt most verd ki a fejedből Ross! Nem szabad! Elkezdtek közelíteni és nekem a szívem majd kiugrott a helyéről. A lány anyja elkezdett beszélgetni Kevinnel, de nekem fel sem tűnt amikor a nevemet említették, mert végig csak szemeztem a lánnyal.
-Ross!-csettintgetett a szemem előtt Kevin. Hallod, te egyáltalán, hogy kérdeztünk?
-Jahj! Ömm bocsi csak...-vakartam meg a tarkóm.
Rikernek valószínűleg feltűnt, hogy azzal a lánnyal szemezek ezért rám nézett fenyegető fejjel.
-Csak elambultam! De most már figyelek!-néztem rá Rikerre, hogy "így már jó?!" arckifejezéssel.
-Akkor Ross kérlek számolj be erről a részről amit ma veszünk fel!-nyomta oda a kezembe a forgatókönyvet Kevin és elment.
Én elmondtam amit csak lehetett. De közben, csak azt vettem észre, hogy az a bizonyos lány még mindig engem szemléltet. Én felnéztem rá és mosolyogtam, amire ő elpirult.

-Emily-

Na jó ez már túl sok! Kicsit sem feltűnően bámulom. De annyira édes! Még is mit tehetnék? Lehet, hogy oda kéne mennem hozzá? Á, nem az túl gáz lenne! De most mit tegyek? Elkezdett közelíteni. Úristen! De amikor már majdnem ideért felfigyelt egy másik szőkére. Aki nem volt más mint Riker Lynch! És egy újabb úristen! Odament hozzá. Valamit beszéltek aztán végre ideért hozzám.
-Szia Ross vagyok!-nyújtotta a kezét.
-Emily!-mosolyogtam, majd kezet fogtunk. Nagyon bírom a zenéteket!
-Ohh köszi! Én meg nagyon bírom a szemed!-mélyült el az előbb említett dolgomban.
Én csak nevettem.
-Vagyis...-próbált kimászni a helyzet alól.
-Semmi gáz! Én is bírom a szemed!-mosolyogtam rá amire ő kipirult.
-Körbevezethetlek?-nyújtotta kezét, hogy karoljak bele.
-Persze!-karoltam bele kezébe.
El sem hiszem, hogy ez történik velem! Ross nagyon édes volt, hogy el vitt körbevezetni itt a stúdióban. Meg mutatott minden kis apró dolgot. Közben beszélgettünk és nevettünk is együtt. Azt hiszem, most sokkal jobban beléestem! És ez szerintem a másik félről is igaz!

-Ross-

Ennyire gyorsam még senkibe se tudtam beleszeretni! Ez a lány Emily, teljesen elvarázsolt! El kéne hívni egy randira.
-Ömm Emily lenne kedved megnézni a várost?
-Mivel egészen jó idegenvezető vagy szívesen elmegyek!-mosolyogtam rá.
Elővedtem egy kis papír darabot és egy tollat és ráírtam a számom.
-Nekem is kéne egy papír!-nevett.
-Írd a kezemre!
-Oké!-mondta és raírta a kezemre.
-Akkor majd holnap!-mosolyogtam és adtam egy puszit az arcára.
-Szia!
-Szia!
Odamentem Rikerhez.
-Na mehetünk?
-Megbeszéltünk valamit!-nézett rám összeráncolt szemöldökkel.
-De ő most más!
-Ohh tényleg, igazad van! Ez egy másik lány!
-Nem Rik! Szerelmes vagyok!
-Jah 1 óra alatt.
-Kérlek higgy nekem!
-Hinnék én ha tudnék!-mondta és kimentünk.

3.Fejezet

-Emily-
Teljesen le vagyok blokkolva.
-Mi? Egy angyal? Az leheteten!-néztem rá kérdőn Jenniferre.
-De, lehet! Kérlek mondd, hogy hiszel nekem!
-Hiszek, csak nehéz felfogni! És egyébként is tudtommal az angyalok jók és...-hajtottam le a fejem.
-A te érdekedben tettem!-mondta Jennifer.
-És ez nekem miért jó?
-Majd meglátod!
-Kérlek mondd el!
-Csak annyit mondhatod, hogy Jack neked a rossz utad!-mondta, majd hirtelen csak köddé vált.
Erre engem természetesen a szívbaj kerülgetett. Még, hogy Jack a rossz utam! Nem értem miért! Rádőltem a párnámra, és ezen gondolkozva elaludtam.
-Másnap reggel-
Amikor felébredtem az ébresztőmre, kikeltem az ágyból és elvégeztem a szokásos reggeli teendőket. Lementem a lépcsőn, hogy elkészítsem a reggelim. Olyan üres volt a ház. Eszembe jutottak az emlékek. Amikor még lehettem vagy 10 éves minden szebb és jobb volt. Amikor anyu és apu még együtt voltak, együtt nevettünk, együtt játszottunk. Hmm...ez sem most volt. Olyan kár, hogy vége! Miután elkészültem mindennel elindultam az iskolába. Út közben megpillantottam egy nagy plakátot.

Mikor felnéztem rá, legördült egy könycsepp az arcomon. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Na jó mégis van, de...nem! Az nem lehet! Már túlléptem rajta! Megérkeztem a suliba,bementem a terembe és leültem a kezem a fejembe temetve.
-Jajj mi a baj?-jött oda Jean.
Én csak ránéztem keservesen és láttam a szemében, hogy érti a dolgot.
-Ross?-kérdezte.
-Igen!-mondtam és szorosan átöleltem. De nem, nem lehet!-szipogtam és töröltem le a könnyeim.

-Ross-
Ma végre kicsit ellazulhatok, mert nem kell mennem forgatásra. Helyette:
-Ross gyere, kezdődik a menet!-kiáltott Rocky.
Én bementem a nappaliba és ledobtam magam a kanapéra. Végre csak miénk, fiúké a ház! Alsógatyába gyilkolászni a zombikat! Ohh...mégis így belegondolva...gáz!
-Te jössz öcsi!-nyomta oda a kezembe a játék kontrollt Riker.
-Ömm, bocsi én megyek!-intettem majd bementem a szobámba.
Felöltöztem és elmentem sétálni. Bementem egy kis kávézóba, hogy igyak valami üdítőt. Ott kiszemeltem egy írtó szép csajt és úgy láttam ő is felfigyelt rám. Én bevetettem a "csábító" mosolygásom és erre ő is csak mosolygott. Én készültem, hogy odamenjek hozzá,de amikor megindultam leült mellé egy fiú és megcsókolta. Bizonyára a barátja. Húú! Megint egy hatalmas csalódás! De ez mostnanába csak így megy nálam.

-Emily-
Utolsó órám után odamentem a szekrényemhez, hogy kivegyem a cuccaim. Odajött Jack is.
-Szia!
-Szia. A bál kapcsán...-folytattam volna, de ő félbeszakított.
-Semmi gond! Ez nem tántorít meg attól, hogy ezt megkapd!-mondta, majd közelhajolt és gyengéden megcsókolt.
Én csak bámultam meredten,de...nem igazán éreztem semmit ebben a csókban.
-Ömm, Jack én...
-Sss!-ujját számhoz tette és újra megcsókolt.
-Jack én nem szeretlek!-mondtam majd elindultam hazafelé.
Mi van velem?! A reggel, most meg ez! Leültem egy padra a parkban, amin hazavezet az út és megjelent Jennifer.
-Szia.-nézett rám.
-Talán igazad van. Én tényleg nem szeretem Jacket!-mondtam majd átöleltem. Én mást szeretek! Csak az a baj, hogy ő sosem lesz az enyém!-zokogtam miközben még mindig öleltem angyalom.
-Mondd el kit szeretsz!
-De te is tudod!-emeltem fel a fejem.
-A te szádból akarom hallani!
-Ross Lynch...őt szeretem. Egészen 13 éves koromtól kezdve. Muszáj lettem volna már túllépni rajta, mert már majd belehaltam a fájdalomba. Minden nap nélküle kelni, mindennap nélküle feküdni. Egyszerűen nem tudtam belenyugodni, hogy nem lehet velem! Annyit sírtam utána! Annyit szenvedtem! Pedig nem szeretnék annyira nagy dolgot. Csak egyszer látni, megölelni, érezni az illatát. De ezt sosem fogom megkapni, mert...-folytattam volna, de a sírástól nem ment.
-Jahj Mily! Kérlek ne sírj! Egyszer minden álom valóra válik!
-Mikor egyszer?! Már 4 éve várom, hogy valóra váljon!
-2 hét múlva-
Hivatalosan is beköszöntött a nyàri szünet. Kavarog bennem annyi kérdés és nulla válasz. Nem tudom mit érzek. Épp reggeliztem amikor anyu betoppant hatalmas mosollyal és két repülőjeggyel a kezében.
-Találd ki, hogy hova megyünk!
-Nem tudom!-néztem kérdőn.
Anyu letette az asztalra a jegyeket. Miami?
-Ross!
-Mi Ross?!-pattantam fel.
-Kicsim, a nyári munkám az Austin&Ally!-ölelt át szorosan.
-Úristen! Jennifer! Igaza volt! Ross! Ààà!!!-sikítoztam majd rohantam is csomagolni.
-Jennifer! Jeny! Hahó!-kiáltoztam hátha megjelen.
-Szia!-ölelt át hátúlról.
-Nem hiszem el! Látni fogom az életem!-mosolyogtam.
Jennifer csak mosolygott.
-De mi lesz Jackel? És Jean!
-Jacknek már megmondtad, hogy nem szereted nem?
-De, de, de akkor is! Ő szeret!
-Nem baj! Te is szereted Rosst és tudod milyen szenvedni!
-Épp azért is nem akarom,hogy szenvedjen!
-És Jeannel ne törődj, tudod, hogy szeret és elenged.
-Jó, tudod mit?! Most törődök inkább magammal és az álmaimmal!
-Ez a beszéd!-mondta Jennifer és megölelt.




Ez lett volna a 3.Fejezet. Bocsi, hogy csak most hoztam meg, de a másik blogommal foglalkoztam. Ígérem a 4.Fejezet még a héten felkerül! De azért remélem tetszett! :)
Puszi, xoxo: Pati

2.Fejezet

-Emily szemszöge-
Nagyba aludtam reggel, mivel szombat volt. De persze ebbe a jó kis dologba be kell zavarni. Csörgött a telefonom. Ránéztem és gyorsan felkaptam.
-Szia Jack!
-Szia! Csak azért hívlak, hogy tudd ma 7-re megyek érted!
-Persze tudom, de azért köszi, hogy felhívtál.
-Nagyon szívesen!
-Szia.
-Szia.
Úristeeeen! Kiáltottam el magam és ugráltam az ágyon. El sem hiszem, hogy Jack Palmer felhívott azért, hogy ne felejtsem el a bált! Ebben a pillanatban átfutott egy gondolat a fejemben:'Talán tetszem neki?'  Anya még remélem nem ment el, hogy eltudjam neki újságolni a hírt. Azért mondom ezt mert, anya sajnos alig tud itthon lenni a munkája miatt. Éjjel-nappal dolgozik, hogy megtudjunk valamiből élni, ugyanis apa nem fizet gyerektartást és semmit sem segít az életünkön. Ő csak az italra tudja költeni amit keres. Egyébként anyu nem dolgozik olyan rossz helyen. Rendező segéd a filmeknél, sorozatoknál. Hétvégén általában én is elmegyek vele és sokkal előbb megnézhetem a filmeket, a premier előtt. Gyorsan lerohantam az emeletről egyenesen a konyhába. Nagy szerencsémre anyu még itthon volt. Ott ült az asztalnál és itta a kávéját. Megöleltem, majd leültem mellé.
-Jóreggelt Mily!-mondta anyu.
-Jóreggelt anyu.
-Mi ez az izgatottság?-néz rám mosolyogva.
-A bál miatt van!-állok fel és folytatom-Annyira izgulok, hogy milyen lesz! És nem hiszem el, hogy Jack elintézte, hogy ott lehessek és, hogy vele megyek!
-Ruhád van?
-Tényleg...nincs.-mondtam lehajtott fejjel.
Anyu odatolt a fejem elé egy kis pénzt, amiből kijön egy gyönyörű ruha amilyet szeretnék.
-Köszi, köszi, köszi!!!-mondtam és szorosan megöleltem szülőm.
-Szívesen picim, ennyit megérdemelsz!-állt fel anyu és megpuszilta a fejem-Na, de mire vársz gyere reggelizz meg és menjél bevásárolni!
-Igazad van mindjárt indulok is!-mosolyogtam és leültem.
-Na de sajnos nekem mennem kell!
-Hát igen...sajnos!
-Na, de nem sokára nyári szünet és akkor egész nyáron együtt lehetünk a forgatáson.
-Idén hova vezet utunk?-mosolyogtam keservesen.
-Még nem lehet tudni, de azt mondják ez lesz az eddigi legjobb munka. Na puszi Emily!-mondta anya és kilépett az ajtón.
Én gyorsan ahogy megreggeliztem és felöltöztem máris elindultam. A kedvenc boltom a PinkFlower, így hát ennek a boltnak vettem az utam. Szerencsére ez a bolt nincs olyan messze ezért negyed óra múlva meg is érkeztem. De amint belépek a boltba mit látnak szemeim apát egy velem egykorú lánnyal? MI?

-Ross szemszöge-
Egy gyönyörű szép lánnyal sétálok a parkban. Ahogy nevet, beszél az egyszerűen csodaszép! Ülünk egy padon amikor közelhajolok hozzá és megcsókolom.

-Ryland szemszöge-
Bementem Ross szobájába, hogy felkeltsem mert indulunk a strandra. Hát amit ott láttam attól egyszerűen nem bírtam abbahagyni a röhögést. Látom ahogy a báttyám álmában beleméjülve csókolózik a párnájával. A nagy röhögésemre felébredt.
-Elmondanád, hogy hívják a barátnődet?-mondtam mutatva a párnájára még mindig sírva a nevetéstől.
-Ha-ha nagyon vicces!-mondta Ross és nekem dobta a nyálas párnáját.
-Pfújj...ezt ne ez tiszta nyál!-nevettem.
-Na kifeleee!
-Nem megyek ki, mert fel kell kelneeed!
-Mert, hogy?!-nézett rám értetlenül.
-Megyünk a strandra csókkirály!-mondtam majd kimentem.

-Ross szemszöge-
Elegem van már az életből! E-L-E-G-E-M!-temettem fejembe a párnámat és hát rá kellett jönnöm, hogy tényleg nyálas volt. Ez már nagyon gáz! Kész csődtömeg vagyok!
-Kelj fel csókkirály mert itthagyunk!-kiabált be Ryland.
-Nem vagyok csókkirály!
-Ezt kérdezd meg a párnádtól!-nevetett.
-Ismételten nagyon vicces vagy!-mondtam és kikeltem az ágyból.
Bementem a fürdőbe, megmostam az arcom és belenéztem a tükörbe. Eszembe jutottak
az emlékek amit Laurával éltem át. A sok szép emlék. A bulik, a forgatások, az éjszakák...Hát ennek mind vége. Beláttam igazából milyen ember vagyok és felnőttem. És már nem szeretem. De még is annyira hiányzik. Vagy lehet, hogy csak a dolgok hiányoznak
amiket együtt csináltunk? Megmostam gyorsan a fogam, felöltöztem és kimentem. Már mindenki a kocsiban várt. Beültem és elindultunk. A strandra eléggé hosszú az út kb.1 órás. Imádok ilyen melegben szorongani a kocsiban. Én csak unott fejjel néztem ki, amíg a többiek szokásosan hülyültek a kocsiban.
-Mi a baj?-kérdezte Riker.
-Kell egy csaj vágod!
-Hmm...érdekes egy srác vagy te! Tegnap kiborultál Laura miatt ma meg kell egy csaj! Mi ütött beléd? Te nem ilyen vagy! Nézz csak rám és Rockyra, nekünk sincs barátnőnk még is boldogak vagyunk!
-De te ezt nem érted!-néztem rá pöszén.

-Emily szemszöge-
Hirtelen nem tudtam mit tegyek. Apa egy kiscsajjal? Mi van? Odarohantam hozzá.
-Hát te meg mitcsinálsz itt, apa?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Sziaa Milykém!-puszilt volna meg de én nem engettem.
-Ki ez a lány? Hm??-kérdőn furkásztam a tekintetét.
-Hát ő csak a...
-Ki? Válaszolj!
-Ő a barátnőm...
-Mi van???-nevetek eröltetetten. Te normális vagy? És inkább ennek a kis ribancnak vásárolgatsz minthogy kifizeznéd mondjuk a gyerektartást? Tudod amivel már el vagy késve úgy négy éve!
-Na nekem most mennem kell...-vakarta meg a tarkóját.
-Chh apa...szégyentelen vagy! Többé nem akarlak látni, és te se keress!-hagytam ott.
-Emily várj!
-Nem! Szia!
Hát ezt nem hiszem el! Háborogtam magamban. Végre lenne egy jó napom, de nem én ezt nem érdemlem! Tudod mit?! Hagyjuk ezt az egészet! Visszamegyek a boltba és bevásárolok. És nem fog érdekelni, hogy ott van! Visszamentem a bolta, de ők már nem voltak ott. Szerencsére. Kb.egy órán keresztül nézegettem, próbálgattam a ruhákat mire találtam egy tökéleteset, a megfelelő cipővel és kiegészítőkkel.

Miután megvettem hazamentem és elkezdtem készülődni, mert magam ismerve jó ha, kész leszek hétre. Hát el is kezdtem. Bementem a fürdőbe lezuhanyoztam, megmostam a fogam. Megcsináltam a hajam,ilyenre sikerült:

Végül kisminkeltem magam, felvettem a rukámat és nézzenek csak, 6:30. Még van fél órám. Addig felhívom anyut.
-Szia anyu!
-Szia kicsim! Na miújság izgulsz?
-Igeen nagyon! De anyu...a boltban találkoztam valakivel.-mondtam a hangom komolyra váltva.
-Kivel?
-Apuval.
-És mi történt?
-Egy kb.velem egykorú lánynak vásárolgatott...most szerinted milyen ember az ilyen? Tudod te milyen rosszul esett? Én annyira szeretnék vele lenni...de ő ezt csinálja.
-Kicsim, nagyon sajnálom! De ne törödj vele! Nem érdemli meg!
-Igazad van,mint mindig.
-Bocsi, de hív a főnök! Jó mulatást, puszi!
-Puszi!
A megmaradt időben R5-ot hallgattam. Zenével az idő elsuhant és már 7 óra volt. Kopogtak. Biztosan Jack!-kajánul mosolyogtam. Kinyitottam az ajtót.
-Szi...a-a-hebegtem-habagtam.
-Szia! Nagyon gyönyörű vagy!
-Köszönöm!-mosolyogtunk egymásra.
-Na akkor mehetünk Miss.Long?
-Természetesen Mr. Palmer!-nevettem.

-Jennifer szemszöge-
Kiderült, hogy Emilynek a bíztatásom csak rossz volt és nem jó. Az lehet, hogy most boldog ,de neki nem ez a sorsa! Neki nem lenne szabad Jackel jàrni, mert Emily igazából mást szeret csak még nem tudja. Most mit tegyek?! Elszúrtam az egészet! El kell mennem a bálba! Gyorsan elrohantam a bálba ahol rögtön kiszúrtam Emilyt és Jacket. Eléggé jól elvannak egymással...ez nem jó. Közelebb mentem és elkezdtem hallgatni mit beszélgetnek.
-Gyönyörű a szemed!-mondta Jack.
-Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz!-mosolygott Emily.
Már szinte csókhatáron voltak és úgy folytatták. Ez mégjobban nem tetszik.
-Na és Emily, szerinted ha a szemünk mindig együtt járna akkor milyen szép lenne?
-Most arra célzol, hogy járjak veled?
-Igen!-mosolygott Jack és készült, hogy megcsókolja Emilyt.
Na ne! Ezt nem hagyhatom! Gyorsan mertem egy pohár puncsot, direkt nekik mentem kevésbé feltűnően és leöntöttem Emilyt.
-Jajj bocsi! Nem figyeltem oda!-mondtam aggódóan.
-Jennifer? Te meg mit keresel itt?! És a ruhám! Hogy tehetted ezt?!?!-háborodott fel, Emily majd kiviharzott.
Én utána futottam, de elvesztettem.
-2 óra múlva-
Ennyi időbe telt amíg megtaláltam Emilyék házát. Láttam, hogy ott ált a kertben egy autó, szóval biztosan otthon volt már Emily anyukája Amy. Bekopogtam és Amy kinyitotta.
-Jóestét! Emilyhez jöttem.
-Szia. Emily most nincs valami jól. Nem tudnál máskor jönni?
-Tudom, hogy nincs jól. Én vagyok az oka és megszeretném ezt beszélni vele...ha lehetne.
-Hát fáradj beljebb.-mutatott be Amy a lakásba.
Én felrohantam és bementem Mily szobájába.
-Szia Emily! Kérlek bocsáss meg!
-Tűnj el innen látni sem akarlak!-kiabált rám Emily.
Úgy érzem el kell neko mondanom, hogy én vagyok az angyala. Bár ezt elég nehéz lesz neki  felfogni.
-Emily kérlek halgass meg!-ültem le mellé.
-Miért kéne meghallgatnom téged?-nézett rám kisírt szemekkel.
-Lehet, hogy furcsán hangzik, de én vagyok a te segítőd!
-Miféle segítő?
-Emily én vagyok a te angyalod!
-Micsoda? Te most csak ugratsz? Ne játszál már velem Jennifer!
-Nem játszom! Ez igaz!
-És honnan tudjam, hogy nem csak hazudsz?
-Csak nézz a szemembe! Szerinted hazudok?
-Honnan tudjam?
-Tudod te csak nem akarod tudni!
Emily belenézett a szemembe majd mondta:
- Te vagy az én angyalom?