6.Fejezet

                                      Randi, avagy mégsem?!

-Emily-

Reggel 11 óra van és itt ülök egy kávézóban. Várok Rikerre. Miért akar velem beszélni?! Nem értem!

-Szia!-ült le mellém Rik.

-Szia-mosolyogtam rá.

-Miért is találkoztunk?-néztem értetlenül.

-Jah csak szeretnék veled beszélni valamiről.

-És miről?-próbáltam nem csodálkozó fejet vágni.

-Mit adhatok?-jött oda egy pincér.

-Narancslé jó lesz?-nézett rám Riker.

-Persze.

-Akkor két narancslé lesz!-mondta Riker.

A pincér bólintott és elment.

-Akkor..?.

-Hát...Rossról lenne szó.-vakarta meg tarkóját.

-Baj, hogy randizunk?

-Nem, nem...vagyis igen!

-Miért?

-Hazudik neked.

-Miért hazudna?!

-Hát, tudod eléggé ilyen korszakában van...

-Miért is vesztegetem rád az időm?!-ráztam meg a fejem és felálltam.

-Emily, kérlek halgass meg!-ültetett vissza Riker.

-Csak siess.

-Amikor te jöttél...úgy volt vele, hogy csak egy jó csaj vagy akit elcsábít és lesz egy jó éjszakája.

-Mi?

-Mielőtt találkoztatok, mindennap ezt csinálta. Még csodálkozom is, hogy ti még nem céloztátok meg a hálószobát.

-Ez igaz?-mondtam lehajtott fejjel.

-Sajnos igen. Lépj túl! Nem érdemli meg, hogy bánkódj miatta!-emelte fel a fejem.

-Hát...köszönöm, hogy legalább te nem hazudsz nekem! De én már megyek...szia.-a végét már szinte alig hallhatóan mondtam.

Mikor hazaértem anyu nem volt otthon. Gondolom elment a forgatásra. Most mit kéne tennem? Leültem az ágyra és kezemet a fejembe temetve hátradőltem.
-Ross Lynch...-jelent meg Jennifer.
-Miért?!-vettem le arcomról kezem.
-Te Rikernek hiszel?-kereste tekintetem.
-Talán Rossnak kéne?-ültem fel.
-Hát halgass a szívedre. Te neked kell ismerned.
-De én másnak ismertem meg. És most bennem egy világ omlott össze.
-Lehet, hogy nem más csak te látod úgy.-mondta Jeny.
-Miért van az, hogy mindent megértek amit mondassz, de még sem értem.
-Mit nem értessz?-nézett értetlenül.
-Miért véded annyira Rosst?!
-Mert neked Ő a végzeted!
-Honnam veszed?-álltam fel.
-Mivel én tudom a sorsod és azért vagyok itt, hogy azt kövesd!-emelte fel a hangát.
-Most pedig azt a sorsot követem amit én akarok magnak!-mondtam és kiléptem az ajtón.
-És te Rosst akarod!-kiáltott utánam.
Elmentem a parkba ahol Rossal beszéltük meg a találkozót, leültem egy padra és vártam.


-Ross-

Màr készültem a randira. Épp kiléptem a szobám ajtaján és szembe találtam magam Rikerrel.
-Sok szerencsét!-kacsintott rám.
-Esküszöm, ha valamit bekavartál leszedem a fejed!-néztem rá fenyegető fejjel.
Ő csak nevetett én meg otthagytam. Remélem tényleg, hogy nem csinált semmit, mert én tényleg szeretem Emilyt. Épp indultam a parkba amikor az utcán meglátt egy virágárust. Vettem Emilynek egy csokrot és tovább sétáltam amikor megpillantottam Milyt egy padon.
-Szia!- ültem le mellé és átkaroltam.
-Hmm mivan?! Nem megyünk rögtön a szobádba?!-nézett rám gúnyosan és felállt.
-Nem értem mi a gond.
-Mindent tudok, Ross! Ne játszd meg a hülyét!
-Nem játszom a hülyét tényleg nem értem!-álltam fel.
-Nem a hülyét nem játszod csak az ártatlan kisfiút!
-Beszéltél Rikerrel?!
-Igen és tudok mindent!
-Mit mondott?
-Hogy csak kihasználsz mert a szemedben afféle "dögös csaj" szerepét töltöm be! Ugye?
-Az lehet,hogy egy pár lánnyal ezt csináltam, de te más vagy!
-Te meg nem vagy más csak egy olyan aki összetöri a szívem!-indult volna el.
-Szeretlek!-húztam vissza.
-Én szerettelek!-mondta és elment.




Bocsi, hogy rövid lett, de azért remélem elnyerte a tetszéteseket! :)

5.Fejezet

-Riker-

Épp hazaértünk és már anya tálalja az ebédet. Most nagyon mérges vagyok az öcsémre, mivel nem tartotta be a szavát amit ígért se nekem, se anyunak.
-Sziasztok, miújság?-kérdezte anyu amikor leültünk az asztalhoz.
-Becsajozott...-mondtam unott fejjel alig hallhatóan, mert a kezem a szám előtt volt, ugyanis könyököltem.
-Mi?-nézett rám értetlenül.
-Becsajozott!-mondtam egy sóhaj után.
-Ross Shor Lynch! Mit képzelsz magadról?! Megegyeztünk valamiben. Hát így bízzak én benned?!-emelte feljebb anyu a hangját Rossra nézve.
-De...fhuuu, Riker! Neked is mindig mindent el kell rontanod! Ezt nem hiszem el!-állt fel öcsém és úgy folytatta. Hát nem fogod fel, hogy szeretem?!
-Nem, nem fogom fel, mivel a nevén kívül mást nem tudsz róla! Hogy szerethetnéd már?!-álltam fel én is.
-Hát jó. Köszönöm, ezeket a szép szavakat. Mára már pont elég volt...-mondta Ross és kiviharzott.


-Emily-

 Már itt vagyunk anyuval a hotelban és most csomagolunk ki. Teljesen felvagyok aljzva Ross miatt. Esküszöm azóta mióta találkoztunk, meg sem állok a pörgésben. Ennyire még sosem ment el az eszem. Jobb lenne egy kicsit lenyugodnom.
-Ömm anyu?
-Igen?-fordult ki a szekrényből.
-Lemegyek a partra sétálni oké?
-Jó menjél csak úgy is már csak ezek vannak!-mutatott a bőrőndjére.
-Szia.-felkaptam a táskám és kimentem.
-A parton-
Levettem a szandálom és úgy sétáltam a homokban. Nagyon szép hely! Amikor már félig a vízben voltam hátulról meghallottam, hogy egy ismerős hang a nevemet kiáltja.
-Emily!-megfordultam és Ross volt az.
Én csak elmosolyodtam és odamentem hozzá.
-Mizu?-kérdeztem (mivel próbáltam magam nem égetni az izgalommal).
-Csak eljöttem sétálni. Veled?
-Dettó.
-Szeretsz úszni?-biccentett a fejével a tengerre.
-Igen.
-Megyünk?
-Nincsen fürdőruhám!-mutattam magamra.
-Nem baj, gyere!-fogta meg a kezem és vonszolt a víz felé.
-Nem, de tényleg nem lenne jó csuromvizesen hazamenni.
Erre a mondatra Ő nem mondott semmit, csak felkapott és bevitt a vízbe. És igen ezután jött a csobbanás.
-Ohh te kis!-húztam magam után.
Ő rámfordult és szinte már majdnem megcsókolt, de rögtön észbekaptunk. Hát ez után egy-két percig nem szóltunk egymáshoz, ami bevallom nagyon ciki volt.
-Ki ér hamarabb a szikláig?-törte meg a csendet Ross.
-Én nem vagyok valami gyors úszó, szóval biztos te.
-Hát igen látom eléggé béna vagy!-nevetett.
-Na azt majd meglátjuk! Lefogadom, hogy én nyerek!-mondtam és elindultam.(eléggé visszahúzódó vagyok, de neki még is sikerült kiváltania belőlem ezt)
A nagy szikla ahova a verseny célja volt, a part egy másik szakaszához vezetett. Egyszerre értünk oda, de Ő persze azt állitja, hogy nyert.
-À tuti biztos győzelem!-ugrándozott Ross mint valami kisgyerek.
-Ahha.-mondtam unott fejjel és felmásztam a sziklára.
-Mi a baj?-ült mellém.
-Csak eszembe jutott valami. Nem érdekes.-mondtam és elfordultam.
-Bennem bízhatsz!-karolt át és húzott közelebb magához.
Én megfordítottam a fejem...és igen...megcsókolt.
-Hmm te aztán tudod mi egy tökéletes pillanat egy csókhoz.-ültem fel.
-Baj?-húzta félmosolyra a száját.
-Nem. Vagyis igen...Ross csak fél napja ismersz!
-És szerinted egy pillanat nem szerethetek beléd?
Nem, nem volt elég, hogy megcsókolt még ez a mondat is. A szívem egyre hevesebben vert és már szinte a torkomban hallottam.
-De ugye nem baj...?-nézett rám félőn.
-Dehogyis! Igazából...nagyon jó!-mosolyogtam. Vagyis...-álltam fel.
-Bocsáss meg!-állt fel ő is elém jött és megfogta mindkét kezem.
-Semmi baj, csak tudod...ez elég furcsa számomra.
-Szeretlek!-mosolygott és megsimította az arcom.
-És ha én is azt mondom, hogy én is téged?
-Akkor annak nagyon örülnék.-mosolygott.
-Akkor?-tördeltem az ujjaim és értetlenül néztem Rossra.
-Mit szólnál ahhoz ha járnánk?-nézett mélyen a szemembe.
-Részemről rendben!-mosolyogtam és újra megfogtam a kezét. Tudod...erre nem gondoltam volna!
-Mire?-kérdezte Ross és elindultunk kézenfogva.
-Hogy veled lesz ez..!-mutattam kettőnkre.
Ross csak mosolygott majd mentünk tovább.
-Eszünk egy fagyit?-kérdezte Ross.
-Màr vártam, hogy megkérdezd!-nevettem és kértünk egy fagyit.
-Na és egyébként mesélhetnél egy kicsit magadról!-mondta Ross.
-Hát Angliából jöttem. Nyáron töltöm a 18. születésnapom. A szüleim elváltak és egyke vagyok. Úgy nagyjából ennyi.-mondtam.
-És a zenével, hogy állsz?-kérdezte Ross és leültünk egy padra.
-Imádom! Nagyon szeretek énekelni és zongorázni akarok.
-Az szuper! Énekelnél velem?
-Itt most?!-kerekedtek ki a szemeim.
-Igen, miért nem szeretnél?
-De, de csak nem itt mindenki előtt!
-Ès ha visszamennénk a sziklához?-mosolygott
-Ott nem volt senki, ugye?
-Nem!-mondta Ross és bólogatott.
-Akkor menjünk!

-Jennifer-

Én is eljöttem Miami-ba, de Emily még nem tudja. És igen, azt sem tudja, hogy pillanatnilag őket figyelem, Rossal. Hmm hát igen ez a sors! Egy sziklán ülnek a parton én pedig egy másikon majdnem mögöttük. Nem hiszem el, hogy ilyen jó munkát végeztem! Feljebb másztam és belecsúsztam a vízbe. Na oké mégsem jó munka. Ők észrevettek és rögtön a zaj felé néztek és megpillantottak engem.
-Jennifer?!-szaladt oda Emily.
-Hát..igen.
-Ismered?-jött oda Ross is.
-Igen ő az én...-már majdnem kimondta Mily azt, hogy angyal de én visszatartottam.
-Igen én vagyok az ő testvére!-próbáltam kijavítani.
-De hisz azt mondtad, hogy nincsen testvéred!-nézett Ross Emily-re.
-Nem ő csak a barátnőm, csak már olyan jóban vagyunk, hogy már szinte a testvérem!-próbálta kihozni a legjobbat Emily.
-Á oké. És mit keres itt?-kérdezte Ross.
-Azt én is szeretném tudni!-tette karba a kezét Emily.
-Csak kagylókat gyűjtök!-mondtam bizonytalanul. De már megyek is!-indultam el.
-Hát akkor szia.-mondta Emily.
Na ez volt életem vagyis nem életem hanem amiben vagyok legcikibb pillanata. Hisz angyal vagyok és nem élek...Csak leküldtek, hogy vigyázzak Emily-re és a jó útra tereljem. De ez az "élet" jó is és rossz is. Hisz szinte akármit megtehetek, de viszont például nem lehet barátom. Végül is mit mondanék neki ha el kell mennem?! Na mindegy. Inkàbb Emily-re koncentrálok.

-Ross-

Amikor hazaértem rögtön letámadott Riker.
-Szia tesó! Mizu?
-Mit érdekel az téged?-mentem volna tovább.
-Beszélj a csajról vele voltál ugye?-mondta komolyan.
-Hm szóval csak mégjobban veszekedni akarsz.
-Hogy hívják?
-Emily Long.
-Oké köszi!-kacsintott rám.
Na ez mi volt?! Hát úgytűnik mostanában mindenkinek elmegy az esze. Felmentem a szobámba lezuhanyoztam és elmentem aludni.

-Emily-

Amikor hazaértem anyunak elmeséltem mindent aztán felmentem a szobámba. A laptopom folyamatosan csak csipogott ezért kezembe vettem és már láttam is. @rikerR5 követ téged. Na ez a nap egyre jobb! Rossal járok Riker meg bekövet Twitteren. Mintha csak álmodnék. Kezembe vettem a gépem és leültem az ágyamra. Visszakövettem Rikert és ő abban a pillanatban rámírt.
-Szia :).
-Szia.
-Holnap ráérsz?
-Attól függ mikor.
-2-kor?
-Nem jó..randim van az öcséddel :D
-Hát akkor délelőtt?
-11?
-Nekem jó!
-Oké szia!
-Szia.