-Emily-
-Jack...Jack...csak egy fiú a sulimban!-próbáltam kimagyarázni magam.
-És miért mondtad?
-Nem lényeg...Nézd ott egy fagyis! Eszünk, ugye? Most nagyon megkívántam!
-Menjünk.-mondta és odamentünk.
-Mikor kezdőik a koncert?
-3 óra múlva. Addig àtjössz hozzánk. Megismerkedtek, ebédelünk oké?-puszilta meg a fejem.
-Oké.-mondtam zavartan, tekintettel az előző témára.
-Milyet kérsz?-kérdezte Ross.
-Csokisat, az a kedvencem!-mosolyogtam.
-Nekem is!-pacsiztunk le.
Bár ez nem nagyon tudom mit jelent ha a barátom...Na mindegy. Amíg ettük a fagyit sétáltunk a parkba. Beszélgettünk, vagyis csak ő beszélt hozzám, mert igazából nekem teljesen máshol járt az eszem. Hogy fogok én ezek után beszélni Jackel?! És mit fognak szólni Ross szülei és testvérei? Hiszen ők az R5...Úristen....Mire vállalkoztam én? De jó lenne ha segítene valaki...Jennifer...Vele is így összekelett vesszek.
-Baj van?-furkászta a tekintetem Ross.
-Nem, nincs, csak kicsit izgulok, mert találkozhatok velük.
-Nincs para!-nyugtatott.
Egy pár utcányira megálltunk egy háznál. Ránéztem kérdőn Rossra.
-Megjöttünk.-nézett félmosollyal.
-Ez a házatok?! Wow...-ámultam el.
-Miért mit vártál?-nyúlt a kapu kilincsért.
-Nem tudom, hogy be-e menjünk.-néztem rá félőn.
-Nem lesz gond!-simította meg a karom.
-Hát jó!-vettem egy mély levegőt, és azzal Ross be is nyitott.
Eddig még oké volt, de aztán a házba is be kellett menni...
-Sziasztok!-rontott be Ross.
-Szi-a-a.-akadt meg Rocky tekintete rajtam.
-Húú, de jó csaj, a tied?-sétált körül.
-Nem vagyok senki tulajdona, csak Ross barátnője.-mondtam egy kis gúnnyal.
-Ross, ezt nem hiszem el, megbeszéltünk valamit!-mondta idegesen Rydel.
-Nem, Rydel ő a barátnőm!-mondta kicsit megijedve Ross.
-Jah a mai...?!
-Nem! Ő...-folytatta volna, de Riker félbeszakította.
-Á...Emily!
-Te honnan ismered?-kérdezte szinkronba Delly és Rocky.
-Ő az új rendező lánya.-ölelt meg Riker.
Hm...mintha nem is akart volna minket szétszakítani...
-Na jó felmegyünk a szobába a koncertig...-vakarta meg Ross a tarkóját, majd felmentünk.
Becsukta az ajtót, majd kereste volna a magyarázatot, de félbeszakítottam.
-Hát, nem ilyen ismerkedésről álmodtam. Pedig volt egy pár ilyen álmom.
-Bocsi.-ült le mellém.
-Semmi baj csak...á...hagyjuk.
-Na mondd már!-bökött oldalba.
-Szép szoba. Tetszik az ágyad. Hány lánynak mutattad már meg?
-Em...ne már...De megváltozam. Ígérem, érted mindent!-fogta meg a kezem.
-Csak nehéz benned bízni úgy,hogy a családod is kételkedik.
-Jó bevallom, hibáztam. Nem is egyszer, igen! De tudd meg jól, hogy nagyon szeretlek.-mondta Ross és az ujjaival babrált.
-Elhiszem!-öleltem meg.
-Gyertek ebéd!-hallottam meg Stormie hangját.
-Én nem megyek le.-mondtam.
-Miért?-állt fel.
-Nem nagyon bír a családod...Nem akarom jobban leégetni magam.
-Na most úgy befogsz mutatkozni mint még soha!-húzott fel nevetve.
Lementünk az emeleten és leültünk az asztalhoz.
-Ő itt Emily a barátnőm!-mondta kiemelve az utolsó szót.
-Örvendek...-mondtam zavartan.
-Szia kicsim!-jött oda Stromie és elém tett egy tányért.
-Na és mesélj magadról!-mondta Riker.
-Ezzel nem segítessz!-súgtam oda Riknek.
-Igen mesélj!-fordult felém Ross.
-Hat jó.-néztem rájuk bosszúsan, majd belekezdtem. Nos egyke vagyok és a szüleim már kiskoromban elváltak. Londonban élek az anyámmal aki rendező, azért is vagyunk most itt.Imádom az R5-ot és többet nem is kell rólam tudni-mosolyogtam.
-Akkor gondolom Ross elhívott a mai koncerte.-mondta Mark.
-Igen. De ha baj nem megyek...-néztem zavartan.
-Dehogy is baj! Ne beszélj butaságokat! Sőt, ha anyukád engedi itt is aludhatsz! A srácok mindig bulit tartanak ellazulásnak!-mondta Stormie.
-De ha zavarok...-folytattam volna, de Ross nem engedte.
-A-a, velem alszol és kész!
-Vagyis velem.-mosolygott eröltetetten Rydel.
-Majd velem!-karolt át Rocky mivel mellettem ült.
-Öhmm...kösz kihagyom.-vettem le a kezét a vállamról.
-Első nap ne ijesszétek el ha lehet! Egész kedves csaj.-állapította meg Ryland.
-Köszi.-mosolyogtam és belekezdtem az evésbe.
Miutan ettünk, mindenki, Mark és Stormie kivételével, gondolom szokásból levágódott a kanapéra.
-Hmm azok a szép családi összejövetelek!-nevettem, miközben végig néztem rajtuk.
-Na fiúk...egy kis udvariasságot is!-próbált nekem helyet szorítani Rydel.
Végül be is tudtam férkőzni Delly és Ross közé.
-Nem akarok beleszólni, de másfél óra van a koncertig...
-Igaza van, indulnunk kell!-bújt ki a gépéből Ryland.
-Menjünk!-pattant fel mindenki.
Kimentünk és bepattantunk két kocsiba. Én ültem Markkal, Rossal, Rikerrel és Rockyval egy kocsiban. A többiek pedig a másikban.
-Ross-
-Ne izgulj már ennyire.-tettem kezem Emily lábára, ugyanis folyamatosan dobolt vele.
-Szerintem ne gyere közelebb mert a pulzusom már így is az egekben. Esküszöm ha még jön valami én elájulok!-feszengett.
Halkan felnevettem és átkaroltam.
-Ne már.-mondta szinte semmi hanggal.
-Muszáj volt a legnagyobb rajongót felkaparnod?-nézett rá Rocky.
-Hallod?!-rúgtam Rocky lábába Emilyn kersztül.
-Hallom.-mosolygott.
-Most komolyan ekkora tahó vagy? Nagyobb már nem lehetnél. Úgy látszik ez a hajadhoz igazodik.-gúnyolódott Emily, amin jót nevettem.
-Kezdessz tetszeni.-kacsintott Rocky és kinézett az ablakon.
-Remélem belülről.-morogta Mily.
-Azt én is.-néztem fenyegetőn.
-Nagyon megijedtem.-nevetett bátyjám.
Lassan megérkeztünk és átvágtunk a plázán. Felmentünk a tetőtérbe, ugyanis itt lesz a koncert. Lepakoltuk a cuccainkat és bementünk a színpad mögé. Mindjárt kezdünk, így alig bírtuk átvágni magunkat a tömegen.
-Majd itt állj, és ne mozdulj el.-kivezettem Emilyt közvetlenül a színpad mellé. Minjárt itt vagyok.-csókoltam hajába és hátrarohantam a backstagebe a gitáromért.
-Charlie!-szólítottam meg az egyik stáb tagot.
-Igen?-fordult meg.
-Ezt kérem hozza a színpad mögé.-nyomtam kezébe a gitárom. A többit hozzák a testvéreim. Köszönöm.-biccentettem és visszamentem Emilyhez.
-Lehetőleg ne ájulj el!-mosolyogtam rá, és indultam a színpadra, de megragadta a karom.
-Figyelj...Nem mehetnék inkább a közönségbe?
-De innen látod a legjobban, és el se fogsz férni.-ráztam meg a vállam.
-Fontos lenne.-nézett zavartan.
-Menj ki az egyik biztonsági őrrel.-mutattam az egyik dolgozóra.
-Oké. Szeretlek.-mosolygott rám és elment.
-Én is.-sóhajtottam, és inkább magamnak mondtam.
Félek, hogy túl gyors az egész...Vagyis igazából nem tudom, hogy kéne ezt a helyzetet kezelni. Hiszen ő már valószínűleg évek óta szerelmes belém, én meg talán nem is. Vagyis szeretem, csak még nem történt velem ilyen...Lehet, hogy csak most először vagyok igazán szerelmes. Első látásra talán az igazi..
A koncert mint mindig most is televolt enegriával mindenki adneralinja az egekben. Imádom ezt csinálni. Ez vagyok én. Ez az életem. Emilynek nagyon tetszett, hisz ezzel is beteljesült az egyik álma. Boldog vagyok, mert ő is az. Hogy boldoggá tehetem akár egy szóval is. Egypárszor -sőt eléggé feltűnően- rámosolyogtam. Na jó az eléggé feltűnőnél is jobban asszem...Mivel a mellette álló pár rajongó jól megfigyelte, hogy ki ő.
-otthon-
-Akkor nem baj ha itt alszom?-kérdezte félènken.
-Szerinted?-néztem rá felhúzott szemöldökkel, ugyanis mindenki őt nézte.
-Felhívom anyut...-mosolygott és arrébb ment.
-Megyek fürdeni.-jelentette ki Rydel. Mielőtt még Mr. Lynch -biccentett Rockyra- betrónolja magát a ,SAJÁT fürdőszobámba.-mondta artikulálva.
-Mehetek veled?-mosolygott rá Ratliff.
Mindenki ránézett Ellingtonra, lehetőleg úgy, higy Rydel ne vegye észre, fenyegető fejjel. Csak Riker túlzott mint mindig...
-Khm..khmm...KRHM...-veregette meg Ell vállát, és elindult vele az ajtó felé.
Kinyitotta neki és kicsit meglökve, szinte szó szerint kidobta.
-Jóéjt!-csapta rá az ajtót.
Pár másodperc múlva csöngettek.
-Ezt nem bocsájtom meg.-húzta el a száját Rydel és a kijárat felé ment, hogy beengedje barátját.
-Oké, maradok.-jött oda Emily.
-Akkor, mi megyünk fürödni.-próbáltam nem észrevehetően mondani, és sarkonfordultam Emilyvel.
-Most komolyan.-nézett rám Mily és lefejtette válláról a karom.
-Csak vicceltem.-mosolyogtam rá.
-Igazából nagyon nem bánnám, de nem lehet.-vigyorgott rám és elindult a lépcsőn.
-Ooookééè!-motyogtam, hatalmas mosollyal arcomon.
-Tartsd meg.-súgta fülembe Ellington.
-Száljatok már le róla.-röhögtem és felrohantam a lépcsőn.
-Igen drága Ellington Lee Ratliff!-mosolygott gúnyosan Rydel.
