Reggel felkeltem és elindultam az iskolába. Ott rögtön ahogy beléptem szemet szúrt egy új lány. Nem tudtam ki lehet ő, mert még sosem láttam. Ő integetett nekem és kedvesen mosolygott.
-Szia! Láttad az új csajt?-kérdeztem érdeklődően.
-Szia, nem! Milyen csajt?
-Hát ilyen hosszú sötétbarna hajú, és most egy rózsaszín cucc van rajta.
-Nem, nem láttam!
Kinéztem az ajtón és láttam, hogy ott áll.Gyorsan elkezdtem rángatni Jean kezét, hogy nézzen oda. Jean odafordul ahova a fejemmel biccentek.
-Á! Most már látom!
Belépett a tanár.
-Jóreggelt Mr. Ramos!-köszönt kórusban az osztály.
-Sziasztok gyerekek! Van egy új osztálytársatok! A neve Jennifer Wols. Most pedig mindenki üljön le és vegyen elő egy lapot mert dolgozatot írunk!
Húh, de jó! Nem tanultam semmit spanyolra!
-Jean! Majd segítessz?
-Aha.-bólontott Jaeny.
Persze a jó kis tervünkbe bele kell szólnia Ramos tanár úrnak is!
-Jean, te gyere ide elém, Jennifer te pedig ülj Emily mellé! 30 szavat fogok diktálni! 17 alatt egyes!
Én csak forgatom a szemem, de ezzel nem nagyon megyek semmire. Mr. Ramos elkezdte diktálni a szavakat, de én csak folyamatosan húzogattam ki őket. És most az következett amire egyáltalán nem gondoltam! Jennifer odaadta a lapját, hogy másoljam le.
-Gyerekek már csak 2 perc!
Én villámgyorsan leírtam az egészet. A tanár úr pont akkor kezdte beszedni amire végeztem.
-Köszönöm Jennifer!
-Szívesen!-mosolygott rám.
Óra után odamentünk a szekrényünkhez Jeannel. Éppen nyitottam ki, a szekrényemet amikor megláttam Jacket.
-Úristen, de cuki!!
-Emily ne álmodozz már! Nem is olyan édes amilyennek gondolod!
-Igazad van Jeany! Jack sokkal édesebb!-mondtam bámulva az említett fiút, és közben kivettem a tornacuccom.
Bementünk az öltözőbe és elkezdtünk öltözni.
-Jean!-bökdösöm meg.
-Mondd!
-Ez a lány...Jennifer olyan furcsa!
-Miért? Szerintem tök ari!
-De valamiért olyan jó velem!
-Tudod Mily vannak még kedves emberek is!-mondta Jean és megfogta a vállam.
-Jó az lehet, de...!
-De?
-Ő másképp jó!
Jean megfogta a homlokom majd mondta:
-Ömm Emily biztos, hogy jól érzed magad?-nézett rám felhúzott szemöldökkel.
Én csak forgattam a szemem majd kimentem a folyosóra. Odajött Jennifer.
-Szia Emily! Ugye nem baj ha maradok?
Én csak elvarázsolva mosolyogtam, mert Jackéknek is tesiórájuk lesz és ott állt majdnem mellettem.
-Emily!-csettintett Jennifer mire én visszatértem a világba.
-Jahj bocsi Jeny csak...!-mondtam volna tovább, de félbeszakított.
-Jacket bámulod!
-Igen. De honnan tudtad?
-Még a vak is látja, hogy őt nézed!-mosolygott Jennifer.Nem akarod megkérdezni, hogy esetleg..?
-Randizzunk??
-Igen azt!-bólintott.
-Nem is tudom...igen! Vagyis nem!-mondtam zavarodottan.
-Ross szemszöge-
Épp forgatjuk az Austin&Ally 4.évadját. Teljesen kivagyok! Nem tudom rendesen a szövegem, ez a ... Laura meg nem tudja felfogni, hogy csak a sorozatban vagyunk együtt! --Na akkor folytassuk ezt az eddig TÖKÉLETES forgatást!-kiáltottam flegmán a stábra.
-Mindenki a helyére!-mondta Gas, mire mi elkezdtük.
-Austin! Kérlek ne hagyj itt! Én szeretlek!
-Ally, meg kell értened, hogy én szeretlek, de így nem tudunk együtt lenni!-mondtam miközben a szerep kedvéért néztem a "csodaszép" szemét.Megfogtam a kezét és elkészültünk a csókra amikor Laurának lehullott egy könycsepp az arcán.
-Ennyi!-mondta mérgesen Gas.
-Laura mi ütött beléd?
-Ross, már nem bírom tovább! Tudod te is, hogy mennyire szeretlek!
-Tudom, hidd el, de én már nem vagyok a régi! Már nem szeretlek!-mikor ezt kimondtam Laurának már patakokba folytak a könnyei. Én nem akartam,hogy sírjon, ezért megcsókoltam.
-Ross ezt miért tetted?
-Hogy tudd, hogy a csókod nekem már nem jelent semmit!-mondtam majd szó nélkül leléptem.
*Otthon*
-Riker szemszöge-
Ross berontott a házba, utána csak felment a szobájába. Láttam, hogy valami nincs rendben ezért utána mentem. Bekopogtam.
-Ross bejöhetek?
-Ha gondolod.
Bementem majd leültem mellé az ágyra.
-Na mi a baj öcsi?
-Csak annyi, hogy elegem van egy életre Laurából! És mégsem tudom lekoptatni, mert itt van ez a hülye sorozat!
-Hmm...tudom milyen úgy játszani egy olyan szerepet, hogy nem tudod átélni. Hamis csókok, hamis szavak!
-De mondd meg most mit tegyek?-nézett rám aggodalmas fejjel Ross.
-Légy erős testvér!-mondtam és erősen magamhoz öleltem a kisöcsém.
Rossnak csörgött a telefonja, ránézett utána hátradőlt a kezét a fejébe temetve.
Ránéztem én is a telefonra, majd Rossra, hogy vegye fel.
-Muszáj?-néz rám keservesen.
Én bólintottam. Ross erőtvett magán felült és felvette.
-Szia Laura!
-Szia Ross! Csak azért hívtalak, mert hiányzol.
Ross rámnézett amolyan olyan fejjel, hogy most meghalsz!
-Ömm Lau, én tényleg szeretlek, de csak úgy mint egy barátot! Nem akarlak megbántani, mert nem akarom elveszíteni a barátságunkat, sem Austint.
-Én megértelek, de most mit tegyek?
-Lépj túl rajtam! Kezdj egy új életet!
Laura letette.
-Emily szemszöge-
Jennifer bíztatására odamentem Jackhez.
-Szia Jack!-köszöntem kedvesen.
-Szia Mily! Hogy vagy?
-Köszi jól, te?
-Én is!-mosolygott rám.
Már egy ideje nem szóltunk egy szót sem, és a helyzet kezdett egyre kínosabbá válni. Ezért gondoltam elmegyek, nem égetem tovább magam, de Jack visszahúzott.
-Emily!
-Igen?
-Lenne kedved eljönni a végzős bálba velem?
-Hogy én a végzős bálba? Hisz én nem vagyok végzős!
-Nem baj ha gondolod elintézem, hogy ott lehess!
Én csak eszeveszettül mosolyogtam és igent mondtam.
